Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

34

maxilla oldalsó részei és a mandibula másrészt önnálló mendelező genek egy kissé merész. Mendel törvényeit eddig csupán egyszerű tulajdonságokra sikerült kimutatni (hajszín, bőrpigmentálódás etc.) de azt már kétkedéssel kell fogadnunk, hogy oly komplikált szervek, mint az állcsontok egyes részletei ugyanúgy viselkednének. Mert hiszen akkor a Zwischenkiefer fogainak, alakra, nagyságra, színre, etc. is teljesen különböznie kellene a többi fogaktól. Vagy talán tett Kadner ily megfigyeléseket ?

Továbbá még azt is figyelembe kell vennünk, hogy az embernél nem Reinzüchtung szerepel, hanem számos tulajdonság kereszteződéséről van szó. Végül a hasonlóság még nem bizonyít öröklés mellett mert hasonló külső életkörülmények által okozott anomáliákról is szó lehet. Kadner theoriájában feltámadni látszik az apa nagy fogai és az anya kis állcsontjai öröklődésének rég feledésbe merült theoriája.

Majd szerzők megbeszélik a mesialis harapás és a fedett harapás létrejöttének fogzással kapcsolatos mechanizmusát. Az előbbi a mandibula alig észlelhető nagyobb volta, az utóbbi a maxilla túlérése által a fogzással kapcsolatos mechanikai befolyásokra jön létre. A mandibula ily csekélyfokú mesialis eltolódottságánál ugyanis a 4-ik életévben a táguló felső fogív magával viszi az alsó fogívet is, így kerülnek az alsó fogak mesialis harapásba, amit később még növel a maradandó frontfogak előtörése is. így támad azután Angle III. Ellenkező esetben pedig Angle II.

Ad 2. Konstitutionális okok között elsősorban a belső secretio zavara szerepel. Szerzők közük Kranz, Scholz, Mayerhoffer etc. kretineken és idiótákon végzett vizsgálatainak eredményeit. Endokrin mirigyzavarok a fogazatra a következő hatást gyakorolhatják. 1. A fogak kisebbek maradnak. 2. A dentitió és 3. Az állcsontok hossznövekedése késleltetett. Ez utóbbi legtöbbször úgy jön létre, hogy a belső sekretiós zavar révén a fogak kevésbbé ellentálló képességűek cariessel szemben és így korán extraháltatnak. Tehát az anomáliák a korai extraktióknak tudhatok be, amire szerzők nagy súlyt helyeznek.

Majd a rachitis, lues-congenita, elégtelen táplálkozás és kedvezőtlen életmód aetiológiai szerepét tárgyalják le.

Exogen momentumok. Az exogen momentumok között ismét külömbséget kell tennünk intrauterin és postembryonaüs okok között.

Intrauterin okok között szerepel: magzatvízhiány (Angle II.) szűk amnion, szülési traumák (Weinberger, Groth, Liebrecht etc.)

A postembryonális okoknál figyelembe kell vennünk, hogy tulajdonképen alig létezik monokauzális anomália, a legtöbb anomália multikauzális.

Szerzők sorjában megbeszélik az egyes okokat:

1. Légzési zavarok (adenoid, hypertrophia gland, etc.) esetében szerzők szerint nem a szájlégzés hat deformálólag, hanem a megnehezített orrlégzés. Ugyanis a magasabb inspiratiós légnyomás minden belélegzésnél az ajkakat és a pofákat hozzászorítja az állcsontokhoz és így komprimálja az állcsontokat. Ezáltal jön létre a protrusio, amelynél azonban a frontfogak szorosan állnak ellentétben az ujszopási hézagos frontfogas protruzióhoz. Majd szerzők az üvegből történő szopás káros hatását igyekeznek bizonyítani, amelyeknél szintén a magasabb inspirátiós nyomás szerepel deformáló ok gyanánt.