Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

32

történeti áttekintést nyújt. Az első szívót Catskin (1837) vezette be. Ez egy légkamra volt, amelyet a darabba kellett forrasztani. Tehát csupán a fémtechnikában volt alkalmazható. Mittelhaus (1861) konstruálta az ú. n. „bouton“szívót. Ennek elve a prothesis szájpadlás felé néző oldalán elhelyezett több lyuk, melyeknek rendeltetése, hogy a nyálkahártya beléjük szívódjék. Természetesen a nyálkahártyán súlyos irritatiók léptek fel, amiért is hamarosan ismét elvetették ezeket. Manhard szívója hasonló elven épült fel. Drinelle alkalmazta az első gummiszívót. Találmányát Höner és mások tökéletesítették és így támadtak a ma is használatos középső gombbal ellátott gummi-szívók. Ezekkel szemben szerző előnyben részesíti a Jakob Petry által konstruált gombnélküli szívókat, [amelyek amellett, hogy könnyen feldolgozhatok, kitünően tapadnak és a nyálkahártyát egyáltalán nem irritálják. Nagy előnyük továbbá, hogy többféle alakban kerülve forgalomba, minden fajta szájnyálkahártya esetében alkalmazhatók, pl. igen kifejezett redőzöttség esetében a több apró csészével ellátott szívót alkalmazzuk. Mindezen előnyöknél fogva szerző a ma használatban levő szívók között ezeket tartja a legjobbaknak. Rehák.

Die Fortschritte der Zahnheilkunde nebst Literaturarchiv. (A foggyógyászat haladása irodalmi szemlével.) Herausgegeben von Dr. Julius Misch. Berlin. Verlag Georg Thieme, Leipzig. Lieferung 3. März 1925. Preis G. M. 4'80 (kb. 30.000 K.)

Doz. Weber, (Köln). Anthropologie. (Anthropologie.)

Szerző az anthropológiának a fogorvost és főleg az orthodontistát érdeklő kérdéseit tárgyalja le. így elsősorban a mentum prominens kérdését, amelyet Martin, Wallsich, Virchow a hominidák újabb szerzeményének tart és amelynek Westenhöfer az emberi fogazat orthodont voltában és az ollóharapásban találja magyarázatát. Ezzel szemben Monheimer szerint az áll nem újabb képződmény, hanem ellenkezőleg a mandibula többi visszafejlődő részletével szemben megmaradt részlet.

Majd az arckoponya fejlődésének és funkciójának statikai és mechanikai törvényszerűségeit ismerteti. A funkció és forma összetartoznak, az egyik nem választható el a másiktól. Az orthodontiai munka jelenti egy anatómiailag tévesen felépített szervrendszert gyökerében megváltoztatni egy funkcionális és aesthetikus szempontból kifogástalan helyzetet teremteni.

Mit tudunk mi már most az anomáliákkal bíró arckoponya fejlődéséről ? Angle alapján úgyszólván semmit, mert Angle rendszere egységnek tüntet fel oly dolgokat, amelyek a valóságban nagyon sokfélék. A praxis számára ezt Simon diagnostikai rendszere mutatta ki, szerző munkálatai ennek anthropológiai megerősítését hozták.

Majd szerző azokról az újabb vizsgálatokról szól, amelyek az Angleféle Molarenkonstanz dogmát döntötték meg. Pfaff kimutatta, hogy az első molárisoknak a Jugalwulsthoz, Zsigmondy pedig, hogy a zygomaxillaris vonalhoz való viszonyuk korántsem állandó jellegű.

Majd szerző a különböző újabb orthodontiai diagnosztikai rendszerek (van Loon, Simon, Tryfus, Riechelmann, Wustrow, Schwarz etc.) anthropológiai magvárói szól.

Végül Dobrowsky homosexualisokon végzett fogazatvizsgálatairól emlékezik meg. Ezek szerint férfi-homosexualisoknak kimondottan nőies fogazatuk