Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
31 ür tágulása, mert a csont sorvadni fog. Csak ha cement rakódik le, tapad, hatnak újból rostok, indúl meg újból a csont funkciója s csak ez utón apponálodhatik új alveolaris csont is. Az alveoláris atrophiaokozta foglazuláshoz hozzájárul a mozgás okozta újabb mechanikus inzultus, ami csak fokozza úgy a lazulást, mint a csontsorvadást, valamint gyulladást és fájdalmat vált ki. Fontos tehát a fixació, amit ajánlatos minél több fogra kiterjeszteni. Hogy később újabb sín, vagy hídrészleteket kapcsolhassunk a meglevőhöz, ajánlatos lesrófolható hídrészleteket készíteni. Fixádénál legyünk mindig tekintettel főleg a disztális pillérek teherbíró képességére. Molárisok fixacióját mindig tanácsos előrehozni a szemfogig. Ha az antagonista oldalon prothesis van, a fixálandó oldal megterhelöképessége nagyobb. Diffus atrophiánál legyünk óvatosak, mert az atrophia fixálás dacára is tovább haladhat. Gondoskodjunk arról, hogy ilyenkor tasak- vagy gyulladásnak még csak nyoma se legyen már. Hogy a kezelés alatt és a fixlálás megkezdése előtt kellemetlen fogvándorlások vagy elhajlások létre ne jöhessenek, ajánlatos p rovisorikusan kaucsuk-prothesisek viselése. Gottlieb szerint az íny szélének túl nagy fontosságot tulajdonítanak a fogászatban, ami eddig észlelhető volt, amig azt hitték, hogy a klinikai fogkorona áttörésével, tehát körülbelül a 12-ik életévtől kezdve a tasak feneke a zománccement határán marad mindhalálig. Ma már tudjuk, hogy az epithel-tapadás folyton változik, normálisan is a mélybe burjánzík, s hogy ezt a folyamatot a csont- és ínysorvadása is physiologikusan követi. A tasak feneke és az íny széle tehát punctum-mobile, s ilyesminek felesleges túlságos fontosságot tulajdonítani. Tehát nem azon van a fősuly, hogy a gyűrű széle az íny széle alá érjen és a fogat is az íny széléig csiszoljam, hanem a fog praeparálandó a tasak fenekéig mert akkor biztosan jól ül és szorosan fekszik a gyűrű a csonkon, ami elég a híd tartóssága érdekében. A fontos tehát a csonk és a gyűrű egymáshoz való viszonya, míg a gyűrű és ínyszél-közti viszony semmi módon sem állandósítható Erősen atrophiás fogazatban gondoskodjunk nagy álmosásról még richmondkoronák között is. Nem ajánlatos az anatomikus korona hasas formáját pótlások és koronák esetében visszaadni, mert gátolja az öntisztulást. A fazetták választásánál vigyázzunk, hogy a kramponokelhelyezése érdekében ne kelljen az aranytestet túlságosan kidomborítani (nitteljünk lehetőleg platinkramponos fogakat). Mivel a jól elkészített csonk védőfegyver pyorrhoea ellen, Gottlieb pyorrhoea esetében fixatió- és fogpótlásként csak teljes koronákat és richmondokat készít és a sínezést csak egyes fogak rögzítésére használja, főkép a frontban. A felső fogsorban a sín, mint fixaciós-eljárás csak kiváló hygienikus körülmények között jöhet tekintetbe, különben csak richmondkoronákról lehet szó. A Károlyi-féle harapásemelőt károsnak tartja, mert egyes fogakat túlterhel, az álkapocsba szorítja és a szabad fogak ugyanakkor kiemelődnek. Fontos, hogy oly harapásemelőt alkalmazzunk, mely az egész felső és alsó fogazat bevonásával az öszes fogakra egyformán nehezedik. Ilyent szerkesztett Gottlieb is. Landgraf. W. Kapellusch (Zanov): A szívók alkalmazása a modern fogtechnikában. (Zahntechnische Rundschau). Szerző felhívja a figyelmet a szívók fontosságára. Miután letárgyalja a szívók alkalmazásának fizikai törvényszerűségeit, főleg az adhaesiót, rövid
