Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1926-01-01 / 1. szám

31 ür tágulása, mert a csont sorvadni fog. Csak ha cement rakódik le, tapad, hatnak újból rostok, indúl meg újból a csont funkciója s csak ez utón appo­­nálodhatik új alveolaris csont is. Az alveoláris atrophiaokozta foglazuláshoz hozzájárul a mozgás okozta újabb mechanikus inzultus, ami csak fokozza úgy a lazulást, mint a csont­sorvadást, valamint gyulladást és fájdalmat vált ki. Fontos tehát a fixació, amit ajánlatos minél több fogra kiterjeszteni. Hogy később újabb sín, vagy híd­­részleteket kapcsolhassunk a meglevőhöz, ajánlatos lesrófolható hídrészleteket készíteni. Fixádénál legyünk mindig tekintettel főleg a disztális pillérek teher­bíró képességére. Molárisok fixacióját mindig tanácsos előrehozni a szemfogig. Ha az antagonista oldalon prothesis van, a fixálandó oldal megterhelöképes­­sége nagyobb. Diffus atrophiánál legyünk óvatosak, mert az atrophia fixálás dacára is tovább haladhat. Gondoskodjunk arról, hogy ilyenkor tasak- vagy gyulladásnak még csak nyoma se legyen már. Hogy a kezelés alatt és a fixlálás megkezdése előtt kellemetlen fogvándorlások vagy elhajlások létre ne jöhessenek, ajánlatos p rovisorikusan kaucsuk-prothesisek viselése. Gottlieb szerint az íny szélének túl nagy fontosságot tulajdonítanak a fogá­szatban, ami eddig észlelhető volt, amig azt hitték, hogy a klinikai fogkorona áttörésével, tehát körülbelül a 12-ik életévtől kezdve a tasak feneke a zománc­cement határán marad mindhalálig. Ma már tudjuk, hogy az epithel-tapadás folyton változik, normálisan is a mélybe burjánzík, s hogy ezt a folyamatot a csont- és ínysorvadása is physiologikusan követi. A tasak feneke és az íny széle tehát punctum-mobile, s ilyesminek felesleges túlságos fontosságot tulaj­donítani. Tehát nem azon van a fősuly, hogy a gyűrű széle az íny széle alá érjen és a fogat is az íny széléig csiszoljam, hanem a fog praeparálandó a tasak fenekéig mert akkor biztosan jól ül és szorosan fekszik a gyűrű a csonkon, ami elég a híd tartóssága érdekében. A fontos tehát a csonk és a gyűrű egymáshoz való viszonya, míg a gyűrű és ínyszél-közti viszony semmi módon sem állandósítható Erősen atrophiás fogazatban gondoskodjunk nagy álmosásról még richmondkoronák között is. Nem ajánlatos az anatomikus korona hasas for­máját pótlások és koronák esetében visszaadni, mert gátolja az öntisztulást. A fazetták választásánál vigyázzunk, hogy a kramponokelhelyezése érdekében ne kelljen az aranytestet túlságosan kidomborítani (nitteljünk lehetőleg platin­­kramponos fogakat). Mivel a jól elkészített csonk védőfegyver pyorrhoea ellen, Gottlieb pyorrhoea esetében fixatió- és fogpótlásként csak teljes koronákat és richmondokat készít és a sínezést csak egyes fogak rögzítésére használja, főkép a frontban. A felső fogsorban a sín, mint fixaciós-eljárás csak kiváló hygienikus körülmények között jöhet tekintetbe, különben csak richmondko­­ronákról lehet szó. A Károlyi-féle harapásemelőt károsnak tartja, mert egyes fogakat túl­terhel, az álkapocsba szorítja és a szabad fogak ugyanakkor kiemelődnek. Fontos, hogy oly harapásemelőt alkalmazzunk, mely az egész felső és alsó fogazat bevonásával az öszes fogakra egyformán nehezedik. Ilyent szerkesztett Gottlieb is. Landgraf. W. Kapellusch (Zanov): A szívók alkalmazása a modern fogtechnikában. (Zahntechnische Rundschau). Szerző felhívja a figyelmet a szívók fontosságára. Miután letárgyalja a szívók alkalmazásának fizikai törvényszerűségeit, főleg az adhaesiót, rövid

Next

/
Thumbnails
Contents