Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
30 Ha a tasakot kiirtottuk, a sebfelületet addig kell edzeni (30% tricklorecetsav, 5% arg. nitr., vagy 8% chlorzink), mig ez be nem hámosodott, mert különben a sarjak burjánzása folytán a tasak újból képződik. A kiirtásra három irányú szikét és derékszögű ollót ajánl. A pyorrhoea egyik igen fontos kisérő jelensége az alveolaris sorvadás, melynek legfontosabb tünete a fogak lazulása. A lazulás két különböző sorvadási forma következménye. Az egyik a széli atrophia, a másik a periodontális ür tágulásával járó diffus-atrophia. A tasak mélységével és a lazulás fokával állapítjuk meg a differenciál-diagnózist. Sekély tasak nagyobbfokú lazulással (a periodentális ür tágulása folytán): diffus atrophia. Ha a lazulás nagyságát viszont a tasak mélységével magyarázhatják, széli atrophia van jelen. A széli atrophia kizárólag gyulladás következménye, ellentétben a diffus atrophiával. Ez utóbbinak fontos tünete még a vándorlás, mely a periodontális tér szélesbedésének folyománya. A széli atrophia rendesen a Schmutzpyorrhoeát, a diffusatrophia pedig a paradentalpyorrhoeát kiséri. A széli-atrophiát a Schmutzpyorrhoeával jellemzi: tasakképződés és gennyedés korai tünet, lazulás késői tünet. A diffus atrophiát és paradentalpyorrhoeát jellemzi a korai lazulás, a fogak vándorlása, mig a tasakképződés és gennyedés késői tünetek. Az előbbi alak kíséretében gyakran találunk kariest. A széli-atrophia etiologiájában a legfontosabb ok a gyulladás. A diffusatrophia etiologiájára vonatkozólag a következő Gottlieb meggondolása: a fogak mechanikus igénybevétele kétféle eredményre vezethet; egyrészt szenvedhet a fogak szilárdsága a fogak lazulása és a periodontális ür tágulása folytán, másrészt cement-hyperplasia a periodontális ür esetleges megszűkülésével. Eszerint megkülönböztethetünk nem ellentálló, reakcióra képtelen fogazatot és reaktioképes fogazatot, mely a cementhyperplásia folytán szilárdságából nem veszít. Éppen ezért nem az éjszakai csikorgatás az okozat, hanem az a körülmény, hogy a csikorgató egyénnek ellentálló fogazat-typusa van-e vagy sem. Az atrophia prophylaxisa : zárt fogsorok megtartása, normális artikulációval és egyenletesen megterhelt fogakkal. Extraktió miatt vándorló szomszédos fogakat vagy szabályozni kell, vagy annyira lecsiszolni, hogy az artikulációt ne zárják. Elvből csökkenteni kell minden fogazat megterhelését, amint az illető egyén túlhaladta a közepes életkort. Ha tehát a 30-ik évig nyomát sem tátjuk az öncsiszolódásnak, ajánlatos szánka-artikulatiót (Schlittenartik.) létesíteni és ezt félévenkint ellenőrizni. Legjobb ezt a frontfogaknál kezdeni és lehetőleg minden túlharapást (Oberbiss) megszűntetni („in einen Kopfbiss verwandeln“). Minden hiányzó fog pótlandó. Atrophia-therapiája: arsen medikátió. Rp.Sol.ars. Fowleri20'0, Tinct.amarae 40’0-ig emelkedő adagokban 5—10, usque 20 cseppig. Arsent adunk, mert a csontot növekedésre sarkalja és Gottlieb szerint új cementréteg képződhetik. Szövettani vizsgálatokkal igazolja, hogy a másodlagos cement megakadályozza a hám mélybeburjánzását s ezáltal a pyorrhoea kifejlődését gátolja. Ebből Gottlieb arra következtet, hogy a paradencium állapota azoktól a folyamatoktól függ, amelyek a fog felületén játszódnak le. Ha a fog felülete rezorbeálódik helyenkint a dentinig, úgy nem tapadhatnak a Scharpeyrostok sem. Ennek megfelelően megszűnik az alveoláris csont funkcionális igénybevétele is és megkezdődik a periodontális
