Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
29 (Epitelansatz) foglalkozó histologiai vizsgálatok azt mutatták, hogy nincs olyan stádium, amikor a tasak feneke a fog egész circumferenciájában a zománccement határán lenne. De ahol ott is találjuk a tasak fenekét, meg van már e helynek megfelelően a hámnak a cementmenti mélybeburjánzása. Minthogy pedig a hámnak a mélybeburjánzása élettani körümények között is folyton lassan előrehalad és ezt a processus alveolaris és az íny physiologikus sorvadása követi a fog áttörése nincs befejezve avval, hogy a rágófelület elérte az occluziós síkot, hanem fogáttörés alatt egy évtizedeken át progrediáló folyamatot kell értenünk. Amint a fogáttörést jellemző tényezők (hám mélybeburjánzása, melyet parallel követ a csont- és ínysorvadás) között megszűnik a harmonia, beállnak azok a kóros folyamatok, melyeket eddig a pyorrhoea gyűjtőfogalma alá soróltak. Gottlieb megkülömböztet „Schmutzpyorrhoeát“ és „Paradentalpyorrhoeát.“ A Schmutzpyorrhoea alatt nem hygienikus viszonyok-okozta gyulladás értendő, melyre a tasakok genyfolyása jellemző. Paradentalpyorrhoea pedig oly kóros folyamat, amikor a visszaállított vagy meglevő hygienikus szájállapot dacára továbbra is megmarad a gennyedés. Schmutzpyorrhoea esetében még a tasak jelenléte semfontos, viszont paradentalpyorrhoea tasakok nélkül elképzelhetetlen. A beteg vizsgálata a következő: anamnesis, rendellenes fogzások (túlterhelés miatt), fogvándorlás, íny állapota, genyfolyás, fogak szilárdsága, tasakok jelenléte és mélysége. Schmutzpyorrhoea független a tasak mélységétől, itt a gyulladás a primer, viszont a paradentalpyorrhoeánál annak súlyossága a tasak mélységétől függ, amelyhez másodlagosan társúl gyulladás és genyfolyás. A tasakképződéshez elengedheletlenül fontos a hám kóros mélybeburjánzása. A tasakot okozhatja tehát, hogy az íny nem követi gyulladásos hypertrophiája miatt a hám mélybe-burjánzását, vagy a hám túlságosan gyorsan kúszik az apex felé. Az approximális térbeli helyes és egészséges viszonyokhoz tartozik a papilla épsége mellett az, hogya papilla-csúcs távolsága az érintkező ponttól (kontaktpunkt) hozzávetőleg egyenlő maradjon. Ha a hám élettani mélybeburjánzását az íny parallel követi, kell, hogy a kontaktpont is mélyebbre kerüljön, ami rendszerint azáltal jön létre, hogy idővel a fogak egy kontaktfelületen érintkeznek. Amint az ideális viszonyok megszűnnek, ételpangás és gyulladás lép fel, ami Schmutzpyorrhoeához vezet. A hygienikus viszonyok ott is megszűnik, ahol pl. egy fog az extrakciós ür felé elhajlik, ahol fogak rendellenes fogállás miatt torlódnak, ahol a sorvadás miatt a gyökerek bifurkációja az íny felett van. Prophylaxis szempontjából tehát fontos, hogy hiányzó fogak mindig pótoltassanak (fogelferdülésekés vándorlásokelkerüléseérdekében), hogy zárt érintkező felületeket kapjunk. Ha a távolság papilla és természetes érintkező pont közölt kicsi, ajánlatos technikai pótlásoknál az arany érintkező felületet egészen a papilláig levinni, ha az említett távolság azonban nagy, nagy átmosást hagyni. Prophylaxis érdekében Gottlieb előírása szerint kefélted a fogakat. Fogpiszkálót csak idősebb korban használtat. Pontos subgingivális depuratiót kell végezni Gottlieb műszereivel, amit az által akonstruált sondával jó ellenőrizni. Therapia: tasak megszüntetése. Vagy a fogat távolitjuk el, vagy a tasakot irtjuk ki pontosan a fenékig. Hygienikus viszonyok létesítése érdekében fontos, hogy lecsiszolandó fogak megalakított csonkjának legnagyobb átmérője a tasak fenekére essen. Oly molarisoknál, melyek bifurkációja az ínyen kívül esik, már két eljárás van: vagy kettévágjuk s két csonknak vesszük, vagy két hosszanti barázdát csiszolunk a csonkba a bifurkátiónak megfelelően.
