Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
20 (Közlemény a „Zahnärztliche Rundschau“ 1925. évi 42. számából.) Az orthodontiai kezelés alkalmas időpontja általában, különös tekintettel a tejfogazat rendellenességeire.* írta: Paul Oppler dr. (Berlin). — Fordította: Rehák Rudolf dr. Ezt a témát, amelyről önök előtt ma beszélni bátorkodom, miután önök erre engem felkértek, már én is és sok más szerző, hogy mást ne is említsek, mint például Hoffendahl, gyakran és alaposan letárgyalták. Könyvemben (Grundzüge der Orthodontie) külön fejezetet is szenteltem neki. Mégis, a nézetek e kérdést illetőleg még nagyon eltérők. Részemről soha meg nem tudtam érteni, hogy egyáltalán vita tárgya lehetne. Csupán egy megoldást ismerek: minden anomália akkor kezelendő, amikor felismerjük és amikor készülékek alkalmazása lehetséges. E tekintetben a természetet veszem mintaképül. Hogyan jár el a természet? A copulatió pillanatában, amikor a sperma az ovulummal egyesül, sejtfelépítés indul meg sejtoszlás révén, a folytonos változás, sejt keletkezés és pusztulás végül is halálhoz vezet. Joggal állíthatjuk, hogy a fejlődés és változás egy pillanatra sem szűnik meg és hogy a keletkezés és elmúlás nemcsak a szervezeten, de azon belül az egyes szerveken is az egész életen keresztül fennáll, sőt még a halál után sem szűnik meg. Ha továbbá még meggondoljuk, hogy miként változik állandóan az egyén külseje, amit éppen fejlődésnek és növekedésnek nevezünk, akkor kézenfekvőnek látszik, hogy ezt a természetes utat kövessük, amely az egyén külső és belső életfeltételeihez van szabva, amikor a normálistól eltérő jelenségeket, azaz az anomáliákat kezelni akarjuk. Az állcsontok és a fogak természetesen szintén résztvesznek e változásokban, éppen úgy, mint a többi szervek és amint egy egyén az élet különböző szakaiban * Előadatott a „Schlesische Zahnärztliche Gesellschaft“ 1924 évi december havi tudományos ülésén, Breslauban.
