Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
19 böző vastag fallal kürülvett üregek láthatók. A faluk hyalinosan degenerált, helyenként el is van meszesedve. Olyan helyeken, ahol a degenerátió kisebb fokú, az üregek belső falán egy-két rétegben lapos sejtek láthatók, az üregeket bélelő hám maradványai. Az egyes tok-keresztmetszetek között kötőszövetbe ágyazva izomrostok vannak, melyek legnagyobb részben degeneratiós jeleket mutatnak, Egyes helyeken nagyobb tömegű granulatiószövet található, melyben izomrostók részletei láthatók. A szemcsék zsíroldószerekben feloldódnak, erős fénytörésüek, szerkezetet nem mutatnak. A daganatokat ezen szerkezetük alapján többrekeszű atheromáknak, faggyúdagatoknak kell tartanunk. Az atheromák borsó-ökölnagyságú, rendesen a bőrben előforduló csomók, melyeknek tartalma faggyűszerű, szarúsejtekből, cholestearinkristályokból és detritusból álló anyag. Eredetük többféle. Egyrészük a hajtüszők retentiós cystái. A kisebbek összefüggése a hajtüszővel rendesen teljesen világos, a nagyobbak a subcutisba jutnak és lefűződnek. Másik csoportjuk embryonális csirokból keletkezik, ezek tulajdonképen epitheliális dermoidcysták, epidermoidok. Faluk, épp úgy mint a többi dermoidoknak, különböző vastag hámréteggel fedett. Legjellemzőbb az epidermoidokra, épp úgy, mint általában a dermoidcystákra, hogy mindig olyan helyeken fejlődnek, melyek megfelelnek a fejlődéstörténeti hasadékoknak, illetőleg záródási vonalaknak. Az atheromák harmadik csoportja végül traumás úton a mélybe jutott hámrészekből keletkezik. Esetünkben feltűnő a daganatok elhelyeződése azon vonalakon ahol a fejlődés folyamán a processus frontalis pars globularisai a kétoldali processus maxillarissal összenőttek. A két daganat szimmetrikus jelentkezése a záródási vonalaknak megfelelő helyeken bizonyossá teszi, hogy ezek embryonális csirokból keletkezett epidermoidok. A daganatok esetünkben a nyálkahártya felé növekedtek. Az ajak szövetében keletkező daganatok nyomás alá kerültek, egyrészt a bőr, másrészt a nyálkahártya felől. Azonban a keményebb és jobban megfeszülő bőr felől a daganatokra gyakorolt nyomás nagyobb volt, mint a puhább és kevésbé ellenálló nyálkahártya nyomása. Ezért a daganat és a nyálkahártya között levő izomrostok a nyomás folytán atrophizáltak és a daganat így lassanként a nyálkahártyához közelebb jutott. Erre utalnak a szövettani készítményeken a daganatokat körülvevő sorvadást és degenerátiót mutató, rosszul festődő izomrostok. 2*
