Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1926-01-01 / 1. szám
10 Ha a fog rotatiója egyszersmint helyzetváltoztatással is társul, akkor legtöbbször helyesen cselekszünk, ha elsősorban ez utóbbi állapotot szüntetjük meg, vagyis a fogat, úgy ahogy van, előbb a rendes helyére visszük és csak azután foghatunk hozzá a fog forgatásához. A fogat azonban csak úgy helyezhetjük el a sorban, ha ott már van kellő nagyságú hely számára. Az esetek túlnyomó többségében tágítással kell helyet teremtenünk, mert mint említettem, éppen a fogív szűk volta kényszeríti a fogat abnormis helyzetek elfoglalására. Ha a fog teljes hossztengelyével a helyén áll csak a tengely körül elfordulva, akkor a fentebb említettek értelmében normális állásban is el kell ugyanott férnie. Ez alól a szabálynak nevezhető körülmény alól van azonban kivétel. A fog ugyanis igyekezvén a legkedvezőbben elhelyezkedni, mégis kikeresi a legkisebb átmetszetű részét és ezt dugja a két szomszédos fog közé, vagy pedig a koronájának csak rágófelületi harmadát illeszti be a sorba, a tuberculumával pedig vagy a fogsoron kívül, vagy, ami gyakoribb, a fogsoron belül foglal helyet. Ezekben az esetekben már komoly akadályok gördülnek a fogak rotatiója elé. Pedig a rotatió kivitele éppenséggel nem látszik nehéznek és különösen a tapasztalatokkal nem igen rendelkező gyakorló szakorvos látja könnyűnek feladatát. Az elmondottakból láthatjuk, hogy a fogforgatás előtt a legszigorúbban meg kell állapítanunk, hogy van-e a rotálandó fog számára a normalis beilleszkedéshez szükséges elegendő hely a fogívben. Ha nincs, akkor a fogív tágítása által teremtünk, még pedig lehetőleg nagyobbat, mint a fog legnagyobb szélessége. Hogy miért nagyobbat, azt később fogom megmagyarázni. A fogak rotálását többféle módon végezhetem. Itt csak kettőt fogok ismertetni, egyrészt mert ezzel a kettővel bárminő rotatiót végrehajthatunk, másrészt mert ezek a legegyszerűbbek. Ez a két mód az emelő- és a cs/g'ű-rendszeren alapul. Az egyiknek az eszköze a rugalmas emelő, a másiké a csiga. Ha az elfordítandó fogat rugalmas fémívhez rögzítjük és a fémív szabad végét elhajlítjuk és elhajlított helyzetében megerősítjük, akkor a rugalmas fémív másik vége igyekezni fog kiegyenesedni és a hozzá rögzített fogat, mint az 1. ábrán látjuk, magával húzza. Az ívet 1-ső helyzetből 2-ba vittük és rögzítettük. Az ív másik vége igyekszik kiegyenesedni és a hozzákötött fogat a) irányba forgatja. Az ív azonban nemcsak rotálja a fogat, hanem igyekszik azt b) irányba helyzetváltoztatásra is kényszeríteni. Ámbár az emelőnek ezt a mellékhatását alkalmas berendezéssel csökkenthetjük, zavaró
