Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1926-02-01 / 2. szám

103

kuláció hibái okozzák, ezek létrejöhetnek a lemez elgörbülése folytán is, ami főleg akkor történhetik meg, ha a lemez a kellő megnedvesítés hiánya miatt a polirozásnál nagyon felmelegedett.

Részleges fogpótlások szilárd helyzetét kapcsokkal biztosítjuk. Ez sem ideális eljárás, mert egyrészt látható fogakon a kapocs nagyon csúnya, másrészt a kapocstartó fog tönkremegy, ha nincs védve koronával, vagy megfelelő tömésekkel. Néha a kapcsot úgy akarják elkerülni, hogy a lemezt úgy készítik, hogy az a meglevő fogak közé beszoruljon. Ezáltal a lemez behelyezése és kivétele nagyon nehéz lesz, a lemez közben el is görbülhet, a nagy nyomás folytán gyökérhártyagyulladás, a zománc megsérülése jöhet létre, végül pedig a fogak a nyomásnak engednek és a lemez megint csak nem fog szilárdan ülni.

Míg a töméseknél csak azok szépségét tudja a beteg megítélni, a fogpótlásoknál nagyon fog figyelni a használhatóságra is és ennek alapján ítéli meg fogorvosának többi munkáit is. Ez is egy okkal több arra, hogy a fogpótlásokat a legnagyobb gonddal végezzük. Bonyhárd dr.

Dr. F. G. Riha: A gócfertőzéselmélet alapjai és azok kritikus méltalása. (Z. f. St. 1925. No. 12.)

A gócfertőzéselmélet alapvetői K. de Majo, Rosenow, Duke, Billings, Hartzell, Rhein és ifj. Black: ezen új szakkifejezést eredetileg Billings definiálta, „focus of infeclion“-nak nevezve azon helyét a szervezetnek, mely normális körülmények közt is tartalmaz pathogen bacteriumokat, melyek a véráramba jutva, egyes szövetekkel szemben fennálló electiv affinitásuknál fogva letelepszenek és itt specificus elváltozásokat idéznek elő. Ilyen „focus of infection“ a szájüreg, melyben gócfertőzésre alkalmas szervek: 1. a fogak,

2. tonsillák, 3. nyálmirigyrendszer. W. Hunter, a szájüreg bacteriumai által előidézett belső betegségeket „Oralsepsis“ gyűjtőnévvel látta el. Az új elmélet

I. bacteriologiai, II. klinikai, III. stomatologiai röntgenvizsgálatokon alapszik.

I. A gócinfectió bacteriologiai alapelvei három csoportba oszthatók :

1. a streptococcusok szegmentálódásának fenoménje,

2. „ transzmutabilitásának „

3. „ elektiv lokalisátiójának „

Az első fenoménről Adami azt mondja, hogy mindamellett, hogy a szervezet szövetei normálisan sterilek, az ép bőrön és nyálkahártyán át behatolhatnak mikroorganismusok, melyeket ha nem sikerül a szervezet védőapparatusainak ártalmatlanná tenni, esetleg alakjuk változásával bizonyos helyeken megtelepszenek és alkalmat adhatnak toxaemiára; az infectiónak ezt a módját Adami subinfektiónak nevezte el és erre különösen alkalmas helynek tartja a szájüreget.

A második fenomént Rosenow állatkísérletei bizonyítják, aki azt tapasztalta, hogy eltérő táptalajra vive, vagy az oxygénnyomást megváltóztatva bizonyos irányban, a streptococcus-pneumococcus-sorozat átváltozik a következő sorrendben: streptococcus haemolyticus, streptococcus rheomaticus, streptococcus viridans, pneumococcus, streptococcus mucosus.

A harmadik fenomént is Rosenow bizonyítja kísérleteivel, melyek szerin a gócfertőzésnél a véráramba került baktériumok csak azon szövetekben telepszenek meg, melyekkel szemben electiv affinitással bírnak.