Fogorvosi szemle, 1926 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1926-02-01 / 2. szám

104

II. Klinikai vizsgálatok alapján magyarázzák a gócfertőzést amerikai kutatók, mint Billings, Gibner, de Schweinitz, Duke stb. — A németek közül Pässler állapított meg összefüggést egyes fog-vagy szájbetegségek és általános megbetegedések közt. Bécsi szerzők közül Falta, Högel, Antonius és Czepa vizsgálták a foggyökér infectiosus folyamatainak jelentőségét belső betegségek keletkezésénél. Klinikailag megerősíti az összefüggést a fog mikroorganismusos megbetegedései és általános betegségek közt az a jelenség, hogy röntgenologiailag elváltozást mutató, de évekig fájdalmatlan fog minden egyéb ok nélkül rettenetesen kezd fájni, magas höemelkedést, hidegrázást, a vérkép megváltozását és sepsist okozhat.

III. Stomatologiai-röntgenologiai alapja a gócfertőzéselméletnek, hogy gyökkezeléses fogaknál 70—80°/0-ban az apicalis periodontium elváltozását látták (amerikai iskola) és felvették, hogy egy pulpaelhalásos fog, melyen röntgenografiailag kimutatható eltérést látunk az apicalis részen „focus of infection“-nak tekintendő. Röntgenképen kimutatható elváltozások:

1. a gyökércsúcs arrosioi,

2. a periodontalis ür tágulása,

3. az állcsont spongiosájának sorvadása az apex körüli részen.

Az amerikaiak statisztikája, mely szerint 70—80°,o-ban minden elhalt pulpájú fogon periapicalis elváltozások mutatkoznak Röntgenképen, még nincs kellőképen kontrollálva, de az eddigi németországi statisztika szerint 50°/o-ra reducálódott ez a szám és még vita tárgya, hogy ezen periapicalis elváltozásokat minden esetben mikroorganismusok okozzák-e? Ugyanis olyan egyéneknél, kiknek pulpaelhalásos foga radiographicus elváltozást is mutat, nagyon ritkán fordul elő általános megbetegedés is s így feltételezhető, hogy ezen elváltozást nem mikroorganismusok okozzák, ami pedig a gócfertözés ellen szól. Az sem tehető fel viszont, hogy Amerikában a foggranuloma biológiailag más volna, mint Európában, vagy hogy az amerikai ember védekezőképessége kisebb lenne, mint az európaié; épen ezért a gócfertőzéselméletre vonatkozó egyes tételek még kellő megvilágításra várnak. Madarász Erzsébet dr.

Dr. L. Marziani. (Az epulis kezeléséről.) Z. f. St. 1925. H. 12.

Szerző a bécsi Eiselberg-klinika álkapocsosztályán operált 62 epulis esetéről számol be.

A jólismert epulis név jelentőségét, úgyszintén a daganat klinikai és kórbonctani alakjai részletes tárgyalás után szerző csatlakozik azon régi nézethez, me>y csak az óriás sejtü (epulis sarc.) alakot tartja epuiisnak a többi szintén (fib. cc.) gyakran előfordult és jólismert daganatokat már csak a megfelelő daganat névvel illet. (Érthetetlen szükkeblűség. R.) Miután szerző megállapítani véli, hogy az óriássejtü epuiisnak semmi köze a sarcomához, azért az óriássejtü epulis elnevezést ajánlja.

Említést tesz ugyan a Balogh közleményéről, de miután úgy véli, hogy a paradentoma elnevezés sem jelent többet, mint az epulis név, megmarad az epulis név mellett.

Komolyabb kórbonctani tárgyalásról nincs szó a dolgozatban, mert szerző csak a klinikai vizsgálattal foglalkozott. Megjegyzi szerző, hogy klinikájukon egyes esetekben rögtön a műtét után immediátprothesist helyeznek a beteg szájába, néha pedig plasztikával igyekeznek fedni a daganat eltávolíásával támadt hiányt.