Fogorvosi szemle, 1925 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1925-01-01 / 1. szám
41 A szerző elméletéhez néhány tengeri állat, mint például a tintahal, vagy tengeripolyp mozgásainak megfigyelése után jutott. Ezen organismusok mozgását az hozza létre, hogy képesek testüket vízzel megtölteni és azt nyomással emlőbimbóhoz hasonló specialis szerven át kilökni. (Fig. 1. 2. 3.) Ez az állatnak egy ellenkező irányba való megfelelő nagyságú mozgását hozza létre. Itt több példát sorol föl a szerző, pl. rakéta repülését, a csővezető tűzoltónak víz-sugár irányába való támaszkodását, különböző vizen úszó játékokat, mely esetekben mindig ez az elv érvényesül. A szerző elmélete a következő. A pulpakamrából a gyökcsatornán át az apexen kiömlő visszeres vér állandó és egyenletes, ellenkező irányú erőt fejt ki a fog, illetve gyökerek hossztengelyére. Maréit Tim törvénye szerint ez az állandó nyomása fog fölötti szövetek atrophiáját okozza a fogkorona utján. Lehetséges, hogy a lüktető artériák által okozott megszakított nyomás viszont, gyökérkörüli csontlerakodást idéz elő. Oldal felöl megvan az egyensúly és így a fog mindig hossztengelye irányában halad előre. Ha a fog hossztengelyében görbült, úgy a fog áttörésekor követi ezt a görbületet, illetve a görbületek eredőjét, ha többgyökerű a fog. A fog áttörése összeesik a gyökér kialakulásával. A vérellátás ebben az időben kitűnő, a csontfölszivódás és fölrakodás élettanilag könnyű és gyors. A gyökér növésével a foramen apicale szűkül, a vérellátás éppen csak a pulpa táplálására elegendő. Az említett erő szükségszerűen csökken és a fog teljes áttörésekor megszűnik. A correct helyzetben lévő fog nem haladhat tovább, mint ahogy a tengeri sün sem tud önmaga erejéből a víz alá merülni. (Folyt. köv). Artur Barton, Crane: Feasibility of Root-Canal Treaiment- Witt Special Reference To The Valus Of Antiseptics In The Root-Canal Filling. The Journal of the Amerikán Dental Association 1924. jul. A gyökérkezelés lehetőségei. A tudományos fogászat célja elsősorban a fogak megtartása. Szerencsére az a mozgalom, mely pulpabeteg fogak számára csak a már vadaknál is ismert foghúzást tartja javaltnak, nem nagy. Ha lenne a fogorvosoknak pontos kimutatásuk a gyökérkezelt fogakról, úgy mindenki előtt világos lenne, hogy az így kezelt fogak rendszerint nem okoznak betegségeket, functiójukat tökéletesen végzik és a különböző megbetegedések, melyek miatt az ily fogakat extraháljuk, csak a műtő képzeletében vannak meg. A gyökérkezelés tanulmányozása annál is inkább szükséges, mert hiszen ez az eljárás az, amellyel a fogakat megtudjuk tartani. A pulpájuktól megfosztott fogakat félreértést okozható „holt fognak“ nevezik. A holt dentin nem rejt magában veszélyt a szervezetre nézve, mert szerzők bizonyítékai szerint a természet maga is devitalizál dentint a lágy szövetek megvédésére (secundaer dentin). Teljes obliteratiónál is, hol a dentin „holt“, a cement megtartja vitalitását, a periodontium is normalis marad. Ha a nem sikerült esetekből akarnánk Ítélkezni, úgy töméseket sem szabadna csinálnunk,
