Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
86 mert a felsorolt öt általános megbetegedésnél elismerjük a marginalis atrophiára való nagyobb hajlandóságot. Az éjszakai görcsös összeharapást,mint aetiologiai faktort, ha erről eleddig kevés közlés is van a szakirodalomban, immár mind szélesebb körök kezdik elismerni. Kemény (Kassa) egy nemrégi értekezésében így ir: „Az alvás közben való görcsös összeharapás legelső következménye az anaemia, még pedig a fogak egészségi állapotát nagyon befolyásoló három helyen : magában a fogban, a csonthártyarostokban és a gingivában. A fogban és annak csonthártyájában ezen anaemia a véredények direkt comprimálásának következménye, mig a foghús véredényei indirekt úton vértelenittetnek, amennyiben nem a fog maga nyomja a gingivát, hanem a gingivában haladó csonthártyarostokat annyira megfeszíti a nyomás, hogy azok szorítják össze a véredényeket. Olyan egyéneknél, akik csikorgatás nélkül harapnak össze éjjelente, nem is oly gyors talán a fogak elvesztése (?), mint azoknál, akik az összeharapáson kívül még csikorgatnak is. Hiszen maga az összeharapás is elég káros, mert ha tekintetbe vesszük, hogy némelyek szerint 120 kg-on felüli erő is fejtetik ki az éjszakai csikorgatás alkalmával, úgy nem csoda, hogy ennek a túlterhelésnek következménye az anaemia a gyökércsúcson, amely idővel a fogak elvesztését eredményezi.“ Ami az éjszakai csikorgatási nyomás nagyságát illeti, arra vonatkozólag eddig csupán taxativ vélemények vannak. Mindazok a mérési kísérletek, amelyeket eddig végeztek, a rágási nyomásra vonatkozó vizsgálatok. Rövidesen azt hiszem, abban a helyzetben leszek, hogy a csikorgatási nyomásnak nagyságáról nemcsak mérések alapján számolhatok be, hanem be fogom mutathatni azt a készüléket, amellyel ezt az erőt mérni módunkban van ; és pedig teljes precizitással. Meg kell még jegyeznem, hogy sokaknál a csikorgatás nincsen kizárólag az éjszakához kötve, hanem azt inkább ideges állapot, nagyobb fizikai munka vagy szellemi megerőltetés váltja ki. Károlyi, Péter F. és Kemény észleletei támogatják ezt a megfigyelésemet.
