Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
87 A fogsoroknak, egyes fogcsoportoknak és egyes fogaknak erre a túlterhelésre, a csikorgatás és összeszorítás következtében létrejövő plus-ra épiti fel Károlyi azt a tant, amellyel a praxisban is megoldja a paradentosisok, az alveolitises megbetegedések problémáját. A fogakra gyakorolt nyomási többlet (Überdruck) áttevődik a processus alveolarisra és ott, részint mint Sicher gondolja, a nyomás következtében anaemia lép fel, részint mint Weski röntgenologiailag kimutatta, a processus alveolaris fokozatos atrophizálását okozza. Károlyi és Péter túlmennek ezen a ponton és nemcsak a pyorrhoeás megbetegedéseket magyarázzák a túlterhelés elméletével, hanem — amiről magam is már ismételten meggyőződtem — élő idegéi fogak hirtelen elhalását is. Károlyi szerint, ki a túlterhelés tanának immár több mint két decenniumon keresztül értékes zászlóvivője, fogívanomaliák, fogállás, sőt — last not least — bizonyos trophikus zavarok közbenjöttével még a caries is a túlterhelés folyománya. Annyit minden kétséget kizáróan megállapíthatunk, hogy a processus alveolaris resorptióját minden esetben túlterhelés indítja meg, valamint hogy csakis túlterhelt fog vagy fogcsoport betegszik meg alveolitisben. Mindezeket a klinikai állításokat igazolják Fleischmann, Gottlieb és Weski theoretikus vizsgálatai, akik közül különösen Weski az, aki a túlterhelés tanának nagy fontosságát azonnal átlátta és fejtegetéseinek súlypontját dynamikai faktorok jelenlétére és azoknak kórokozó szerepére helyezte. Ha a túlterhelés következtében beálló klinikai tüneteket megfigyeljük, észrevesszük, hogy valahányszor a beteg fogsorait zárja, a túlterhelt fogat látható megrázkódtatás éri. Ha mutató ujjúnkat az illető fogra helyezzük, tisztán érezzük a fog kitérését, midőn azt az összeharapás alkalmával a mechanikai trauma éri. Ha oldalra való kitérést, tehát a csikorgatásnak megfelelő mozgást végéztetünk a foggal, láthatjuk ugyancsak annak kitérését, valamint a fog környezetében a foghús fellazulását, livid elszineződését. A gingiva propriának ez az elváltozása pontosan konstatálható egészen a Sicher által anatómiailag leírt és definiált „guirlandszerű“ vonalig. Ezt a guirlandszerű határvonalat, ameddig a túlterhelés külső jelei
