Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-04-01 / 4-6. szám

75

nagyobb arányban kellene arthritisnek előfordulni. A nagy statisztikák tehát csak látszólag bizonyítják a kapcsolat gya koriságát, mert abból, hogy valakinek apicalis granulomája és arthritise van, még korántsem következik azok összefüggése.

A klinikai megfigyelések harmadik csoportjába tartozó egyes esetek ellenben annyira figyelemre méltóak, hogy a post hoc, propter hoc elvéből kifolyólag már nemcsak elméleti, de gyakorlati szempontból is tudomásul veendők. Ez esetek látszanak igazolni egyúttal, hogy a szájüri genyes gócok és arthritisek összefüggését nem nagy általános kimutatásokkal, hanem csakis egyes jól megfigyelt és úgy belgyógyászati, mint stomatologiai szempontból kivizsgált esetekkel lehet tisztázni. Ugyanez okból talán érdemes alábbi eset ismertetése is.

A beteg az I belklinikán fekszik és dr. Bálint Rezső egyet, tanár úr szíves engedelmével, amelyért e helyen is háiás köszönetét mondok, kortörténetéből a következő idevágó adatokat közlöm : 38 éves nő. Anamnesis : Gyermekkorában kanyarója, bárányhimlője, sokszor tonsillitise volt. 1912 januárban vörhenyt állott ki, mely után tonsillitis maradt vissza és egész évben izületi fájdalmai voltak a térd- és kézmutatóujjak Ízületében. 1913 óta majdnem mindig feküdt, néha felkelt, de csak sántítva járt, térdizületi kontrakturái miatt. 1914 májusban gipszkötésekre lábai egyenesek lettek és javult. Hőmértéke 37‘3—37-5 C°-ig emelkedő. 1914 augusztusban állapota rosszabbodott és az 1917-ben végzett tonsillektomia után sem javult. Mandulái állítólag genyesek voltak. 1921 ben február és május között térdizületi kontrakturája operálva lett és a műtét eredményeképen nyújtott lábakkal járni tudott 1922 márciusig, midőn erős visszaesés jelentkezett fájdalmakkal és állandó lázzal —37'8 C° ig. Szervezetének sokszoros vizsgálása úgy gümőkór, mint más szervi bántalomra teljesen negativ eredménnyel járt. Bemondása szerint foghúsa állandóan érzékeny volt, gyakran kellemetlen bűzös szagot és rossz ízt érzett. Évek óta igen óvatosan harapott, mert erős harapásra jobboldali fogaiban fájdalmai voltak. Ugyanezért megszokta, hogy csak baloldalt rágjon. Alsó metsző fogai szintén évek óta fájtak úgy, hogy keményebb falatot nem tudott leharapni. Az összes elképzelhető gyógymód ellenére fájdalmai állandóak, felkelni nem bir. Status praesens 1922 július 2-án. Beteg halavány vérszegény, belső szervek