Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1923-04-01 / 4-6. szám
107 Ha praemolaris, vagy első molaris pótlása úgy történik, hogy csakis a mögötte levő fogra húzott elsőrangú horgonykoronához függesztetik zászlószerűen a hídfog, akkor az utóbbinak ne legyen rágófelülete, mert így a pillérfogat_ előre döntené. Rágófelület nélkül is megvan 'az értelme, mert cosmetikus hatásán kívül megvédi az előtte levő fogat a mesiodistalis elmozdulástól. Csak egyik végén lehorgonyzóit hosszú híd bizonyosan ledönti a pillérfogat és hídtestével a foghúsba nyomódik. Az ily eseteknél a híd szabad végét némileg rögzíteni akaró kapcsok, melyek egy szomszéd fogat ölelnek át, ugyancsak besüppednek a foghúsba, és céljuknak, hogy a hidat támasszák, csak akkor felelnek meg, ha szerkezetüknél fogva a körülölelt fogról le nem csúszhatnak. Ha a szájpadláson haladó kengyelek kötik össze az egyik oldal lu'dját a másik oldal hídjával vagy koronájával, e kengyelek csakis merevítésre szolgálhatnak. Különösen tekintetbe kell yenni ezek elhelyezésénél a várható sülyedést és így a lágyrészek bántalmazását, másrészt azonban azt is, hogy a kengyel alá ételrészek szorulhatnak. Ezért a kengyel ne nyomja a foghúst és legyen lehetőleg kis terjedelmű, de emellett igen erős, tehát: ha lehet, platin-iridiumból. Ne vétessék szörszálhasogatásnak, ha felemlítem még mint hibaforrást a hődifferentia által okozott hosszabbodást, illetőleg rövidülést. Azon hídfajta, melyet előadásom legelején említettem, melyet 4 hónappal azelőtt egy kartársunk mutatott be, azon alapult, hogy éppé kiegészíthető fogsor, vagy legalább is erősen megtámasztott szomszédság esetén a híd két fog közé tolatik függélyesen félhengeres vályúba, mint tartó horgonyzatba. Tehát arra kellett számítani, hogy a szomszédfogak (a támasztok) nem mozdulnak el mesio-distal irányban. Tegyük fel, hogy ez így is van. De jön a másik factor: a híd rövidülése hideghatásra, vagyis nem a pillérfog hagyja el a hidat, hanem a híd a pillérfogat. Ugyanis az aranynak 33 milliméternyi darabja 30 fok Celsius hődifferentiára 0H415 milliméterrel változtatja hosszúságát, tehát egyheted milliméternyivel. Ez bár nagyon kevés a magunk méreteinkhez viszonyítva, de tekintélyes a bacteriumok nagyságával