Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-04-01 / 4-6. szám

108

szemben és ha tekintetbe vesszük, hogy capillaris hatás is fellép, a secundaer caries feltűnik itt is, mint hiba.

Íme, egész sorozata a hibáknak, melyek a hídmunkák tökéletességének akadályai. Olyanok, melyek elkerülhetők és olyanok, melyeket írem bírunk kiküszöbölni. Kinek van tehát igaza, annak-e, aki a hidak 95%-át tartja fogyatékosnak, hibásnak, vagy annak, aki 95% jó hidat lát? Bármily nagynak látszik is az ellentét, mégis — úgy hiszem — ez is áthidalható. Mert a siker elbírálása nem azon múlik, hogy a hídon tudunk-e gyarlóságot találni, és az absolut jóságot keressük, hanem azon, hogy megfelel-e a híd azon várakozásnak, melyet vele szemben akkor támasztottunk, amidőn megterveztük és nézzük azt, mennyit használ viselőjének és megéri-e azon áldozatot, melybe fáradtságban, türelemben és anyagiakban került? Ha ilyen szempontból nézzük a dolgot, akkor — bár a szigorúan vett szabály ellen van — már nem is egészen egységes és erős fogakat használunk fel pillérnek és leszámolunk azzal is, hogy a kissé pyorrhoeás fog nem fog oly soká hídtámaszul szolgálni, mint erőteljes gyökerű *fog. Azonban egyrészt a pyorrhoeás fog, amúgy is veszendő, másrészt reméljük, hogy a közeljövő ennek orvosságát is meghozza. Hány esetben kell lemezes prothesis helyett sokkal kevésbbé javait hidat készítenünk különböző okokból, esetleg a paciens lelki állapotára való tekintettel. És amennyire jól tesszük, ha a híd hibáit főleg csak bizonyos szolgálati ideje után vizsgáljuk, annyira helyesen járunk el, ha ilyen retrospectiv megfigyeléskor azt vesszük tekintetbe, hogy mennyiben felelt meg azon várakozásnak, melyeket új korában fűztünk hozzá.

Igyekezzünk mennél tökéletesebbet alkotni, ne riasszanak vissza az elénk tornyosuló nehézségek és ne csüggesszen el azon tudat, hogy oly tökéleteset, mint a természet, ember keze alkotni sohasem fog. Itt áll előttünk a nagy Dubois-Raimond hidegen kegyetlen „ignorabimus“-a és itt áll Madáchunk tudósa a phalansterben, ki lombikjában életet akar létrehozni és már „csak egy lépés, ami hátra van“, de Ádám kérdésére: „Oh! lesz-e, aki egykor megteszi“ ? a föld szellemének szava szól : „Nem lesz soha. Ez a lombik nekem nagyon szűk és nagyon tág.“