Fogorvosi szemle, 1923 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1923-01-01 / 1-3. szám

ID

De mondám : emlékezzünk ... ! Én jó uram, mire emlékezni ily szeptembervégi hangulatban? Forró szerelmekre ?... Színes vágyakra ?... Nagy vívódásokra, egetverő akarásokra? . . . Elmúltak . . . Ha emlékeznem kell, és ma emlékezni akarok is: ime az Élet szürkesége: ma már csak fogakra emlékszem ! Elnyűtt, eltört, elgyötört vagy elgörbült fogakra. És Petőfiről akarván emlékezni 100-ik születésnapján, nem dalolhatom már a költővel :

Szabadság, szerelem !

E kettő kell nekem . . .

Nem ! Csak Petőfi két fogsorára emlékszem : e kettő kell nekem — és ezekről akarok egyetmást elmondani. Első sorban azt, a mit eddig is tudtunk róla, de azután kiegészítésképpen olyat is, a mit eddig még nem tudtunk.

*

* *

Mielőtt most már rátérek tulajdonképpeni tárgyunkra, bocsánatot kérek tisztelt Egyesület, hogy előbb még egy kis kerülőt kell tennünk. Pár szóval meg kell előbb emlékeznem Petőfi haláláról és titokzatos eltűnéséről, mert éppen ez indokolja, miért is akarunk tüzetesen foglalkozni Petőfi fogaival. Még azt mondhatná valaki : érdemes foglalkozni Petőfi költészetével, lírájával, jellemével, szellemével, — ezek fontos és közérdeklődésre számottartó thémák, de mit akarunk Petőfi fogaival? Nem-e ez is csak olyan fontoskodó, semmiségekkel foglalkozó tudás, melyre a németnek van egy pompás szava : die Wissenschaft des nicht Wissenswerten ? Nem az ! Gondoljunk csak a kulturnemzetekre, a melyek a maguk szellemóriásainak : egy Dantenak, Shakespearenek, Goethének, Schillernek minden életvonatkozását napról-napra kiderítették, mert e szellemóriások a nemzetek nevelői — és nevelőinket jól kell ismernünk. Petőfi a magyarság egyik fő nevelője, ezért a hol csak belepillantást kaphatunk, legyen az szellemébe, jellemébe vagy testiségébe — azt meg kell ragadnunk. De Petőfi fogainak megismerése még másik szempontból is nagyon fontos, a mi éppen összefügg rejtélyes eltűnésével,