Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-02-01 / 2. szám
A fejlődés természetes lépése volt, hogy az így elért eredmények alapján az anomáliák új beosztására is rákerült a sor. E munka még nincs befejezve, számos kérdése vár még kidolgozásra — főleg az egyes fogak anomáliáinak complexuma —, így csak az eddig elért eredményeket akarom nagyjából ismertetni. Az új diagnostika egyszerűen abból a kérdésből indul ki, hogy milyenek a szájbeli viszonyok e három állandó, fix síkhoz viszonyítva? Világos, hogy e szerint lehetséges : A) Eltérés a mediánsíkhoz viszonyítva. a) Contractio 1. felül: maxillaris* alveolaris dentalis 2. alul : mandibularis alveolaris dentalis b) Distractio (igen ritka !) 1 és 2 mint fent. B) Eltérés az orbitalis síkhoz viszonyítva. á) Protractio 1 és 2 mint fent. b) Retractio 1 és 2 mint fent. C) Eltérés a frankfurti horizontálishoz viszonyítva. a) Attractio 1 és 2 mint fent, b) Abstractio 1 és 2 mint fent. Pontosabb localizálásra további jelzők szolgálnak, mint például unimaxillaris, bimaxillaris, unilateralis, bilateralis, frontfogaknál vágy molarisoknál, stb. Természetesen egy adott eset mindig a három főcsoport combinatiójából áll. * Felül az antrum és orrüreg miatt maxillaris és alveolaris nem nagyon különbözhető tulajdonképen meg! 64 III.
