Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1922-02-01 / 2. szám

56

tuberculum falát, a melyen a condylus lefelé siklik. A vertikális mozgatható sík képviseli a condylus oldalmozgását (lateralis componens). A függőleges lapot állítsuk be 0 fokra a laterális skálán, akkor az irón, mely a vertikális síkon, pl. a betegen talált 50 fokos síkon csúszik lefelé, a befelé-mozgást jelző sikon szintén 50 fokos pályát ír le. Ha most ezen függőleges síkot pl. 40 fokra állítjuk be, akkor az irón az előbbinél kisebb hajlásszögű (47°) pályát fog jelezni, a mely eredője lesz a vertikális és laterális komponensnek.

A laterális komponenseknek tehát erős befelé való mozgásra van szüksége, hogy a vertikális condylusmozgás irányát és ezáltal a moláriscsücskök nivódifferencziáját lényegesen befolyásolja.

Ellenben már kis horizontális irányú befelé-forgás a molárisok alakjára nagy befolyással van.

Az artikulátorokról.

Az első artikulátorok csak arra szolgáltak, hogy a müfogakat okkluzióban állítsák fel. Gysi ezeket okkludoroknak nevezte.

Gysi négy csoportra osztja az artikulátorokat :

0. csoport : okkludorok izületi mozgás nélkül :

a) felület-okkludor gipszből,

b) sarnir-okkludor fémből.

1. csoport: artikulátorok egyirányú izüietmozgással

11 „ „ kétirányú „

III. „ „ háromirányú „

és azonkívül mellső vezetéssel.

ö) Az eredeti gipszokkludorok, mivel nincsenek rögzítve, csekély, de helytelen irányú előre- és oldalmozgást engednek meg.

b) A később keletkezett sarniros fémokkludorok csakis nyitó-csukómozgást engednek meg az állkapocsízületet képviselő fix tengely körül. Igen sok változata van. Sajnos, eddig nálunk csak ezeket használták.

I. 1865-ben Bonwill készítette az első tulajdonképpeni izületes artikulátort. Eszközét ellátta egy sagittalisan irányi-