Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1922-02-01 / 2. szám

57

tott vízszintes síkban haladó condyluspályával. A Bonwillféle condyluspálya párhuzamos volt az okkluziós (rágó) síkkal. Egy ilyen condyluspálya megengedi az oldalharapást is, de csak kis mértékben és nem fiziologikus módon.

II. 1895-től 1913-ig Schwarz, Walker, Christensen, Snow, Grittman, Gysi, Wallisch, Eltner, Andresen, Amoëdo, Shaw és mások szerkesztettek artikulátorokat, a melyeknél a condyluspálya lefelé és előrefelé irányul ugyan és be volt állítható változtatható hajlásszöggel a rágósíkhoz, de a condyluspálya a sagittalis síkkal még mindig párhuzamos.

III. 1910-ben konstruált Gysi két arlikulátort, a beállíthatót és a simplexet.

Utóbbi ugyanolyan beállítású, mint az 1915-ös modellje, az ű. n. „Dreipunkt-Simplexartikulator“, a melyet, sajnos, nem tudtunk beszerezni. Ez csak annyiban különbözik a régi simplextől, hogy arczívvel is használható, tehát a mellső Bonwill-pontra nézve egyénileg beállítható.

Ezen artikulátorok a harmadik csoportba tartoznak, a mennyiben a condyluspályát előre és lefelé való hajlásán kívül befelé hajlást is végezhetnek. Ezen kívül mindkét artikulátor 40 fokos hajlású mellső vezetéssel is bír a symphysis táján.

Az olyan artikulátorokkal, a melyekkel a három mozgás nem utánozható, nem foglalkozunk, mert elavultak.

A következőket azonban érdemes még megemlíteni, mert háromirányú mozgást engednek meg. Ilyen pl. a Kerr-féle artikulátor. Ez az első, melynek nyitási tengelye nem fekszik a condylus-magasságban, hanem a rágósíkban, a mi csak kivételesen fordul elő, ezért ez sem megfelelő. A condylusok befelé-forgása ugyan lehetséges velük, de nem szabályozható.

A Luce-féle 1911 a lefelé irányuló condyluspálya első felfedezője. (A második Walker volt.) Hibája, hogy a metszőfogtúlharapás beállítása által a puha viaszban registrált egyéni pályák illuzóriusokká válnak.

Aspelund (1912)-féle artikulátor condylus és izületi felületei golyós Ízületet képeznek. Szerkezetéből nem lehet meg