Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-10-01 / 10-12. szám
391 Közlemény az Országos Hadigondozó Hivatal Fehérvári-úti utókezelő intézetének fogászati osztályáról. (Osztályvezető főorvos : Salamon ' Henrik dr., e. m.-tanár.) Uj módszer egyes fogak hídszerű pótlásához láthatatlan oldalas horgonylattal.* Irta : Hegedűs Zoltán dr., osztályorvos. Ha a fogorvosi gyakorlatban végigtekintünk, azt tapasztaljuk, hogy a hídrendszerek megállapításánál, de különösen a horgonylatok megválasztásánál a legnagyobb fokú conservativismussal járnak el. Főképpen azt a tendenciát látjuk, hogy a hidak csak functionalis követelményeiknek feleljenek meg, rágásra jól használhatók legyenek, de kozmetikus hatásokra nem nagy súlyt helyeznek. Ez vonatkozik főképpen a borítókoronák használatára. Praemolarisokra, caninusra, melyek láthatóság szempontjából elülső fogakhoz számíthatók, továbbá incisivusokra alkalmazzák a borítókoronákat horgonylatul. Másik nagy hibája a borítókoronának, hogy a pillérek szövetét nem kíméli. Hogy jól záró s jól okkludáló koronát kapjunk, ahhoz a fogat majdnem '/3-ával kell megkisebbíteni, a mi nem teljesen indifferens ép pulpájú fogra nézve. Ezen hibákat már régebben felismerték egyesek, s igyekeztek oly hidakat konstruálni, melyeknél a horgonylat láthatatlan, de ez a pillérek kárára történt, a fog szövetének nagymérvű roncsolásával s a pulpa feláldozásával járt. Továbbá ezek tartósság szempontjtából is kifogás alá estek. Ilyen volt a Bing-féle rendszer, melyet frontfogaknál használt. Ennél a horgonyok a szomszédos fogakba elsülyesztett * Előadta a Magyar Fogorvosok Egyesületének 1922 október 3-iki tudományos ülésén.
