Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1922-08-01 / 8-9. szám
348 In memoriam Prof. Dr. Árkövy.* (1851 — 1922 ) Tudós halt meg, a tudósok legjavából, a tudományos kutatók eszményi mintaképe, kinek neve messze, hazájának határain túl is ismeretes volt és a kinek a neve mindenkor csak hírt, dicsőséget jelentett Magyarországnak: tahitótfalusi Árkövy József professor. Neve fogalmat jelent és azt is fog jelenteni tudományunkban és az újabb kutatók, a kik a modern foggyógyászat kiépítésén dolgoznak, legjobban tudják értékelni, megbecsülni és tisztelni Árkövy munkásságát. Nincsen olyan területe a stomatologiának, a melyben ő ne munkálkodott volna, nincsen olyan parányi terrénuma akár a conservativ, akár az operativ fogászatnak, a melynek irodalmában Árkövy fontos, értelmes és jelentős felvilágosításaival ne találkoznánk. Pontosság, rendszeretet, tiszta rendszer, ezek voltak azok a nézőpontok, a melyek az ő kutatásait mindenkor vezérelték. Midőn az elmúlt évszázad hetvenes éveiben Árkövy működését megkezdette, Magyarország a fogászat terén nagyon elmaradott volt. Árkövy volt az a férfiú, a ki e téren nyugati kultúrát hozott külföldi tanulmányai alapján a mi szakmánkba. Az ő óriási tetterejének köszönhető, hogy manapság a fogászat Magyarországon ilyen kitünően fejlett és ilyen sikeresen űzetik. Kitűnő gyakorló fogorvosaink hosszú sora — a kik már maguk is idősebb urak — Árkövy emlékét, mint tanítóét becsülik nagyra, olyan tanítóét, a kinek lelkiismeretessége, becsvágya és szorgalma egyedülállóan ritka és értékes, valamint mindenkor követésre méltó volt. * Ezen czikkel elhalt Nestorunk emlékére közölt emléksorok publikálását lezárjuk. Szerk.
