Fogorvosi szemle, 1922 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1922-08-01 / 8-9. szám

349

A Stuttgartban 1885-ben megjelent németnyelvű munkája, „Diagnostik der Zahnkrankheiten“ azidétt a fogászati világ szenzációs eseménye volt és bárha azóta negyven esztendő múlt el, elmondhatjuk, hogy ezt a művet még mindig egyedülállónak tartjuk alaposság és minutiosus pontosság tekintetében. Árkövy a szó igazi és legnemesebb értelmében tudós volt, megáldva munkáiban olyan rendkívüli termékenységgel, hogy száznál többre mennek önálló közleményei, a melyeket rendszerint egyidejűleg magyar, német, angol és franczia nyelven adott ki.

Messzire vezetne, ha Árkövy-nek valamennyi, vagy akár csak a legjelentősebb munkáit fel akarnánk sorolni ehelyütt. Tétessék csupán a legeslegfontosabbakról említés. Ilyenek a már említett Diagnostikán kívül : a három részben megjelent „Szájbetegségek és fogbetegségek kezelésének indicatiói“, továbbá a „Caries, valamint a gangraena aetiologiájáról és kezeléséről“ szóló művei, valamint a „Fogorvosi Útmutató“.

Szakirodalmi tevékenységén kívül már életében elmondhatta Árkövy professor, a mit a klasszikus Horatius, hogy „exegi monumentum aere perennius“ azaz, hogy ércznél maradandóbb emléket állított magának. . . Ez az ércznél is maradandóbb emlék, a mely valóban minden szobornál impozánsabb, nagyobb, fenségesebb és maradandóbb, ez az emlék a budapesti stomatologiai klinika, a mely Árkövy nagy nevét és emlékét mindenkoron hivatva leend megőrizni, a mely intézet minden legkisebb részletében Árkövy tervezetei és kívánsága szerint épült és a legmodernebbül berendezve, 1909-ben nyílott meg. Vajha azok, a kiknek megadatott ebben a gyönyörű intézetben dolgozhatni, sohasem felejtenék, hogy ezt az intézetet öreg [tudósunk végtelen, a szakmája iránt való határtalan szeretete hozta létre és ösztönözze Árkövy emléke utódait is sikeres tevékenységre.

(Megjelent a berlini Zahnärztliche Rundschau 1922. évi 30., augusztus hó 1.-én megjelent számában.)

Ifj. dr. Bonis Ferencz.