Fogorvosi szemle, 1920 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1920-12-01 / 1-4. szám

27

töen erősítve. (13.—14. ábrák.) így kettős megerősítést érhetünk el, különösen akkor, ha a levehető prothezist úgy készítjük, hogy az áthidaló drótívet, a hídvázat tartó koronákat, teljesen sima rágófelülettel, párhuzamos oldalfalakkal készítjük (ú. n. telescop-korona), a melyek a hídvázzal együtt a törvégek fogaira felczementeztetnek. Ezután az elsődleges koronákra pontosan illő, rágófelülettel ellátott másodlagos öntött koronákat készítünk, a melyek szilárd összefüggésben vannak a fogakkal ellátott kaucsukprothezissel, a mely az íven nyugszik és elül a prothezisen és a hídvázon át fúrt nyílásba illesztett szöggel szorosan zárható. (15.—16. ábrák.) Az

15. ábra. 16. ábra.

áthidaló drótívet az esetleg szükséges áthajlási redő képzéséhez felhasználhatjuk arra is, hogy a sebszélek közé sülyesztett zinnlemezt hozzá erősítjük. (Lásd fentebb a 10.+11. ábrákat.)

A 2. osztályba sorozható esetekben, úgy a sinezés, mint a prothezises ellátás tekintetében nehéz a helyzetünk. Itt a defektust határoló törvégek közül csak egyik van fogakkal ellátva, a másik fognélküli. Ha a defektus és a fogatlan törvég kicsiny, a foggal ellátott époldali törvég pedig nagy, eljárásunk a következő : Az époldali fogakat Schröder-gyüríík és drótligaturákkal felerősített, belső ívvel kombinált, Schröderívvel vesszük körül. Pontosan artikulációba állítva, gipszharapás után siklósínbe helyezzük. (A felső fogak is ellátandók Schröder-ívvel.) A Schröder-ív defektus felőli végére