Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-04-01 / 2. szám
3 a szájsebészeti irányt és tevékenységet, még pedig azért nem, mert a békés idők úgy sem támasztottak irányában nagyobb igényeket. Ebben a szituáczióban talált minket az 1914-ben kitört háború és ha Grósz Emil professzor remek Balassa-előadásában az akkori helyzet általános jellemzéséül azt mondja: „1914 ősze az egészségügyi szolgálat fájdalmas emléke“, mi a szakmánkra zúdult váratlan feladatok tekintetében mély sajnálattal megerősíthetjük ezt a nyilatkozatot. Kérdezem : a mikor ez a háború váratlan és hirtelen nagy szájsebészeti feladatok elé állította karunkat, vájjon szakmánk melyik táborának kellett a kezdeményezést, az organizácziót, a gyakorlati tevékenységet rögtön a kezébe venni : a stomatologusoknak vagy a fogorvosoknak ? Az a feleletem, hogy vállvetve mind a kettőnek ! De mégis inkább és elsősorban és ösztönösebben, hogy így fejezzem ki magamat, a stomatologusoknak, akiket kötelezett a múlt: az a békebeli múlt, melyben folyton hangos szóval hirdették a szájsebészet fontosságát és szükségességét. És ime, mikor eljött a nagy megpróbáltatás ideje, a mikor azok a sajnálatraméltó állcsont-, száj- és arczsérületek az előzetes gondoskodás teljes hijján szétszóródtak nekik nem való kórházakba, a stomatologusok hivatalos vezetői részéről nem történt semmi sem, hogy ez az áldatlan állapot megszűnjön, hogy ezeket a szegény sebesülteket e czélra felállított speciális kórházakban mi szakorvosok kezeljük. Azt merem állítani, hogy a magyar stomatologusok és fogorvosok bizonyos hányadának nem kellett volna a háború elején vagy egyáltalán csapatszolgálatot, vagy bel-, ideg-, szemgyógyászati stb. osztályokon kórházi szolgálatot teljesíteni, (noha közbevetőleg legyen mondva, itt is mindenütt kitünően megállották helyüket!), a mikor volt elég sebesültanyag az ő speciális orvosi tudásuk részére. A stomatologusok ebben a tekintben nemcsak meg nem tették a kötelességüket, de nem is gondoltak rá. A mi ebben az irányban nálunk történt, azt azok a magyar fogorvosok csinálták, a kik sohasem nevezték magukat stomatologusoknak, a kik békeidőben sohasem mondották, l*
