Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-04-01 / 2. szám
4 hogy a fogászat mellékes, fő a szájsebészet és szájgyógyászat, de a kik, amikor a szükség és a stomatologusok organizáló és sebészi tehetetlensége ama feladatok elé állította, organizálták a háborús szájsebészeti szolgálatot és gyors utántanulással kitűnő száj- és arczsebészek is lettek ! Azt mondhatnám tehát, hogy a háború alatt sajátságos szerepcsere történt: a magyar fogorvosokból stomatologusok lettek, az „úgynevezett“ stomatologusok kezéből pedig a zászló, melyet békében magasan, de érdemtelenül lobogtattak, erőtlenül kiesett. Az a tragikum érte őket, hogy „fahnenflüchtig“ lettek, daczára annak, hogy belekapaszkodnak a zászlóba — t. i. azért, mert a zászló elhagyta őket! Ebbe az összefüggésbe kapcsolom be azt a némely részről hallott kérdést, ha úgy is van, és ha a tények tanúsága szerint nyilvánvaló is, hogy a magyar stomatologia és stomatologusok csütörtököt mondottak a háború stomatologiai követelményeivel szemben, vájjon opportunus volt-e ezt egyesületünk részéről a nagy nyilvánosság előtt és nyomatékosan megállapítani ? Erre vonatkozólag idézem megint Grósz Emil Balassa, előadásának egy mondatát: „A háború tanulságai az opportunizmus alkonyát jelentik.“ Kartársaim ! Nem lehet jóindulatú elnézéssel, vagy szentimentális okokból szemet húnynunk e háború megismerései előtt, ellenkezőleg, kérlelhetetlenül le kell vonnunk mindenütt és mindenben a nagy idők konzekvencziáit. A háború folyamán félreismerhetetlenül kiderült, hogy a magyar stomatologia hamis jelszó volt. Amit a tudás szempontjából hirdetett, azt, a mikor eljött az igazi és véresen komoly ideje, valóra váltani nem tudta. A karnak védelmét és pozicziójának megteremtését a katonai szolgálat keretében nem tudta szervezni, nem is gondolt rá, meg sem kísérelte. Az állcsontsérültek rokkantsági igényeinek problémájával nem foglalkozott. Protézis-laboratoriumok felállításának szükségességére a békében nem gondolt. Rokkantjaink szocziális elhelyeződésének megkönnyítésére az arra alkalmasoknak fogtechnikus tanfolyamokban való kiképzéséről sejtelme sincsen. A népegészség regenerálásának nemzetünk életébe vágó kér-
