Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-01-01 / 1. szám

3

horizontális helyzetbe fektetjük oly magasságban, hogy kényelmesen dolgozhassunk rajta. A legjobban megfelel erre a czélra egy rendes magasságú, hosszabb asztal, műtőasztal vagy kerekes hordágy. A fejet párnával alátámasztjuk és a lemásolandó területet körülhatároljuk kendőkkel, vattával, hogy a folyékony gipsz lefolyását megakadályozzuk. A fülnyílásokat vattával dugaszoljuk el. A legközelebbi feladatunk már most a beteg akadálytalan lélegzetvételéről gondoskodni mintavétel közben. Ezt az adott helyzet szerint vagy az orron,

1. ábra.

Lenyomathoz előkészített beteg, orrlégzéshez szolgáló csövekkel.

vagy a szájon keresztül érjük el. Ha pl. a betegről csukott szájjal akarjuk a mintát venni, akkor orrlégzésről gondoskodunk oly formán, hogy egy-egy kb. czeruza-vastagságú, lehetőleg vékony falu draincsövet dugunk az orrlyukakba (1. ábra) és ezeknek a csöveknek az orrba nyúló végeit azért, hogy a gipsz mellettük az orrlyukakba ne folyhasson, egy kis plasztikus lenyomatanyaggal (Stents, viasz) vesszük körül. Ügyeljünk arra, hogy a draincső és a lenyomatanyag ne feszítse szét az orrlyukakat, miáltal az orr szélesebb lenne. Ezért a csövek végén levő lenyomatanyagot az orrba helyezés után kissé összenyomjuk. Természetes, hogy mindenek előtt meggyőződünk arról, vájjon tud-e a beteg az orrán keresztül