Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-01-01 / 1. szám

4 zavartalanul lélegzeni, Ha ezt nem tudná, akkor az orrlég­zésről le kell mondanunk és szájlégzésről kell gondoskodni. A szájlégzést minden esetben alkalmazzuk akkor, ha pl. a száj sebesülése a beteget megakadályozza a száj össze­­csukásában, a mikor a szájüregről úgyis külön mintát kell vennünk. Ilyenkor az orrlyukakat vattával eldugaszoljuk és egy hüvelykujj vastagságú gummicsövet helyezünk a szájba kerülő lenyomatanyag közé, a mely csőnek hosszabb vége a szájon kívül (2. ábra) marad. Ebben az esetben persze arra is vigyáznunk kell, hogy a gummicső szájüri vége szabad legyen, ne hogy a nyelv, a lágyszájpad vagy a lenyomat­­anyag zárja el. A lemintázandó területen esetleg előforduló, sebesülés okozta üregekről, vagy a nyitott szájüregről plastikus lenyomat­­anyaggal (Stents vagy más kompositiós anyag) külön vesszük a lenyomatot. Gipsz e czélra nem használható, mert eltávolí­tása nagyon nehéz. A kompositiós lenyomatanyagok közül azok a legalkalmasabbak, a melyek aránylag alacsony hőfok mellett puhulnak, mert a sebüregben a magasabb hő fáj­2. ábra. Lenyomathoz előkészített beteg a stents-szel kitöltött szájüreggel és a szájlégzésre szolgáló csővel. A gipsz keverése.

Next

/
Thumbnails
Contents