Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-01-01 / 1. szám

27

alapos tanulmányok után feljogosítva érzem magamat, hogy ezt az ideális követelményt felállítsam és kikérjem hathatós támogatásukat és közreműködésüket ezen életbevágó problema megoldásához. Szívleljék meg a javaslatot, mely odairányul, hogy a háborús sérülteknek ne csak a külsejét, a faszádját kell helyreállítani, hanem gondoljunk a „belső emberre“ is, kit ugyancsak restaurálni kell.

Jól tudom, hogy a feladat megvalósítása nem könnyű, hogy számos erő egyesítésére és megfeszítésére lesz szükség, hogy olyan intézmény alapjait lerakjuk, melyben ezer és ezer olyan állcsontsérült reménye fog újraéledni, kiknek az önálló tudományra felküzködött állcsontsebészet meghozhatja egy különben gyötrelmes élettől való megváltást.

Hiszem, hogy szavaim ma — bocsássák meg a kemény kifejezést — nem találtak süket fülekre, hogy sikerült a segítési készséget felébresztenem és Önöket egy nemes ügy iránt fogékonnyá tenni. Remélem, kívánom és óhajtom, hogy ez a problema, melynek megoldásához máris hozzá kellene fogni, nem marad a jövendő problémája, hogy a helyeslés szavai — csak ilyenek létezhetnek ! — nem lesznek csupán jövő zenéje.

Ha meg lesz az akarat, meg lesz a mód is ezen nemes czél elérésére, mert a helyes irányba terelt jótékonyság csodákat tud mívelni. Hozzá kell tehát fogni és versenyezzenek e tekintetben német bajtársainkkal, kik már útban vannak a fenkölt eszme megvalósításához, hogy nálunk is legyen Bécsben és Budapesten központi utókezelő gyógyintézet állcsontsérültek számára, melyek azután egyszersmind és elsősorban a katonaorvosi újabb nemzedék számára kutató és tanintézetül szolgálnának a fogászat, állcsont- és arczsebészet terén.

Nemcsak a németeknek szervezőtehetsége keres itt újabb érvényesülést, hanem az a moralis kötelesség, mely ezen legborzalmasabb háborúból épen kikerültekhez fordul, hogy meg ne feledkezzenek az állcsontsérültekről sem, ha majd a „béke áldásait“ kürtölő frázisok szertehangzanak a hazában. A németek, kik sosem térnek ki az idők követelményei előtt,