Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
24 a folytonos újítások és javítások által ezen problémák egyre jobban tisztázódnak, úgy hogy már kidomborodik a mai idők iránya és módja, mellyel az új követelményeknek megfelelni igyekezett. Működésünk jelzi az utat, melyen tántoríthatatlanul haladnunk kell. Mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy azokat a síneket és elmés segédeszközöket, melyeket a háború alatt egyéni ötletességgel nemnemes- és pótanyagokból készítettünk, nemes anyagon próbáljuk ki. Nem rendelkeztünk és nem rendelkezünk azokkal az anyagokkal, melyek békeidőben oly könnyen megszerezhetők voltak, mint az arany, platina és valódi fogak. Meg kellett és keli elégednünk pótanyagokkal, melyek a háborúban ugyan kitűnő szolgálatokat tettek^ de a melyektől nem kívánhatunk évekre terjedő tartósságot. A kaucsuk, melyet feldolgozunk, az regenerált nem valódi kaucsuk, sőt a nemvalódi fogak is csak „hamis“ nem valódi fogak, melyek jóság tekintetében messze mögötte állanak a békeidőbeli „valódi“ nemvalódi fogaknak. Ez a borzalmas háború, mely a fogászatban is „áttanulásra“ kényszerített bennünket, meghozta ugyan azt a fogpótlást, mellyel az állcsontsérült fogatlan katona ugyan frontszolgálatra alkalmas lesz, de a mely semmiképpen sem alkalmas arra, hogy a jövőben, vagyis a békeidőben jó szolgálatokat tegyen. Magától értetődik és a szájüregbeli sebek hegesedőzsugorodási gyógyhajlamából magyarázható, hogy ezen prothesisek bizonyos idő múlva már nem illenek jól és állandó prothesissel cserélendők fel, melynek azonban a legjobb nemes anyagból kell készülnie. Röviden mondva : sebek zsugorodnak, de prothesisek nem ! Gondoljunk továbbá a csavarokra és csavarocskákra ; a csapokra és csapocskákra ; a csavaros gyűrűkre, sarkantyúkra, gombocskákra, nyargalókra stb., melyek nem nemes anyagból készítve bizony nagyon gyarlók. Ha elgondoljuk, hogy azok az állcsontsérültek, a kik jelenleg még fogklinikán tartózkodnak, ott a bajuknak megfelelő élelmezést is kapják, abból megítélhetjük, hogy meny
