Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)

1918-04-01 / 2. szám

A harcztéri sérülések.

Irta : Dr. Garai Jenő.

A harcztéri sebesülések tanulmányozásában arra a tapasztalatra jutunk, hogy az utóbbi idők súlyos sebesültjeinek száma a könnyű sebesültekéhez viszonyítva határozott emelkedést mutat. Ennek természetes okát a jelenlegi hadviselésben, s újabb fegyverekben, illetve abban a körülményben találjuk, hogy a most már joggal „humánus“-nak mondott gyalogsági fegyver, egyéb fegyverekkel szemben mindinkább háttérbe szorul.

A háború első hónapjai főleg mozgó harczok ; mai értelemben vett állóharczot a hadviselőfelek még nem ismertek. Az ágyú mellett elsőrangú fontosságú és csaknem egyedüli fegyver a gyalogsági, melynek használatára az ellene való védekezés tökétetlensége folytan bő alkalom nyílott. A sérülések bár nagyszámúak, nagyrészt azonban gyalogsági lövegtől eredvén, jobb prognozisúak, könnyebben gyógyulok, kivéve természetesen, ha a löveg nagyobb véredényt, vagy nemesebb szerveket ért.

A hosszú háború folyamán a küzdőfelek újabb és újabb tapasztalatokra, felfedezésekre jutnak, melyeknek következménye egyrészt a védelem tökéletesebbé, hathatósabbá tétele, másrészt vele párhuzamosan a fegyverek pusztító, romboló hatásának fokozása. A mozgó háború átalakul állóharczczá, illetve mozgóharczokkal megszakított állóharczczá, melyekben a küzdelem színtere a föld felszínéről mindinkább annak mélyébe húzódik le. Az ellenfelek több sorban futó, mély lövészárkokat ásnak, melyeket földhányásokkal, drótakadályokkal, farkas