Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
10 vigyáznunk, hogy a viasz közé egy csepp víz se jusson, mert a víz csíkok alakjában jelentkezik a kiöntött moulageon, a melyek a festéssel nem takarhatók el és így a moulage szépségét nagyban rontják. A viasz-parafin keverék majdnem egészen fehér. Szükséges azonban, hogy a másolandó arcz teint-jét már maga a viasz színe is adja meg. Ezért már a viaszt magát is festeni kell, mert a moulage festése oly vékony rétegben történik, hogy a viasz alapszínét ez a festés nem fedi kellően. Ha tehát barnás arczszint kell visszaadnunk, akkor már magához a viasz-parafin keverékhez megfelelő mennyiségű barna viaszt teszünk. Barna színű viaszt a legegyszerűbb módon úgy készítünk, hogy egy kis edényben egy kevés viaszt nyitott lángon addig hevítünk, a míg az megég és barna színű lesz. Ebből az égetett viaszból annyit teszünk az összeolvasztott viasz-parafin keverékhez, amennyi a megfelelő teint eléréséhez szükséges. Itt szabályt felállítani nem lehet. A legjobb eljárás az, hogy a keverés arányát a viasz használata előtt határozzuk meg úgy, hogy egy színskálát készítünk összehasonlítás czéljából. A kiöntéshez szükségünk van két lavoirra és egy nagyobb edényre, a melyben a vízfürdőt készítjük. Az olvasztás előtt a lavoirt alaposan kitisztítjuk, figyelve arra, hogy abban a törlőruha szálai ne ragadjanak, mert ezek a viaszban csíkot képeznek és a moulageon zavarólag hatnak. Most a már teljesen száraz és tiszta mosdótálba kb. 20 dekagramm viaszt és 13 dekagramm parafint teszünk és a tálat a már előkészített forró vízfürdőbe tesszük mindaddig, a míg a viaszparafin keverék teljesen folyékonnyá nem olvad. Ekkor szükség szerinti mennyiségű égetett viaszt cseppentünk bele és az egészet egy száraz fakanállal összekeverjük. Itt meg akarom jegyezni még azt is, hogy a viasz hevítés közben meglehetősen nagy mennyiségben illan, ezért a viaszt, takarékosság szempontjából ne olvasszuk tovább, mint okvetlenül kell. A tálat kivéve a vízfürdőből, fenekét kendővel leszárítjuk, nehogy víz csöppenjen a viasszal a formába, száraz helyre tesszük, s addig várunk, a míg a viasz annyira lehűlt, hogy ujjúnkat hosszabb ideig tarthatjuk benne. Ez ugyanis az a
