Fogorvosi szemle, 1918 (11. évfolyam, 1-2. szám)
1918-01-01 / 1. szám
11 hőmérsék, a melynél a viaszt az ürformába szabad önteni. Ha a viaszt forróbban öntjük, akkor az ürforma sallakrétege felolvad és rátapad a viaszra. Ha a viasz kellően lehűlt, akkor magunk elé tesszük a másik, szintén alaposan kitisztított és kiszárított mosdótálat, balkezünkbe a felfelé fordított ürformát, jobbkezünkbe pedig a viasz-parafin keveréket tartalmazó mosdótálat vesszük és a másik mosdótál fölött beleöntjük a viaszt az ürformába (7. ábra), azt állandóan mozgatva és ügyelve arra, hogy a viasz az ürforma minden egyes részét mennél gyorsabban és egyenletesen érje. Ezért az ürforma 7. ábra. Az ürforma kiöntése viasszal. belsejét a viasszal kiöblítjük, a fölösleget lehetőleg gyorsan az elénk készített tálba öntjük. Most az üres tálat tesszük elénk és felvesszük azt, a melyben az ürformából kiöntött viasz van és a viaszt újból, a már leírt módon az ürformába és az üres tálba öntjük. Ezen eljárást mindaddig ismételjük, míg az ürforma belsejét kellő vastagságú (kb. 2—3 mm.), egyenletes viaszréteg fedi. Ha a viasz összeállt, akkor az ürforma szélein a viaszt éles késsel körülvágjuk, a felesleget eltávolítjuk és a viasz széleit óvatosan, lapos, tompa késsel, a gipszformáról köröskörül leválasztjuk, a míg az egész viasz-moulaget sikerül a formából kiemelni. Ezen eljárásnál
