Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-11-01 / 2-4. szám

21

A prosopalgiák kór- és gyógytana.

•Höncz Kálmán dr., rk. egyetemi tanár.

Az ideggyógyászat viszonya a stomatologiához egy-két évtized előtt még nagyon szűkre volt szabva. E két tudományág közötti kapocs csupán a különböző fogbántalmakból eredő prosopalgiák, a rendellenes fogállás, mint elfajulási tünet és a tabesnél előforduló fogmedernyujtvány sorvadás által volt jelölve. Ma — hála .az intenzivebb orvosképzésnek, de különösen annak, hogy a legtöbb kultur- államban stomatologus csak orvos lehet, — e két disciplina között is olyan összefüggés jött létre, a mely e két tudományágat egymással szintén szorosan összefűzi. Kitűzött czélomtól nagyon eltérnék, ha az állításomat részletezném, igazolásomra szabadjon csupán e két tudományág közötti szoros viszonyt a következő csoportosítással bizonyítani:

1. A fogak és állcsontok rendellenességei sokszor részjelenségei ideges vagy psychikus elfajulási állapotoknak (idiotismus, microcephalia, kretinismus, myxoedema, hydrocephalus. akromegalia).

2. Az ideg- és elmebántalmak egész sorozata a száj képleteiben is visszatükröződik; így találunk a) motoricus zavarokat, hypoglossus, facialis laesioknál, intercranialis dagok és izzadmányoknál, beszéd zavart a medulla oblongata betegségeinél és előhaladó izomsorvnál.

b) Trophicus eltéréseket tabesnél, syringo-myeliánál, atrophia és hypertrophia facieinél.

c) Secretoricus anomáliákat elmebetegeknél, hysteriánál xerostomiánál.