Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-11-01 / 2-4. szám

12

Tisztelt Közgyűlés ! A háborű elején a nemzet élete egyszerre megbénult minden vonatkozásában, kivéve természetesen a katonait. Úgy gazdasági, mint szellemi életünk borzasztó kríziseken ment keresztül. Sajnos a háborút azóta szinte intézményesen meg kellett szoknunk és ezért létünk fentartása végett ezt a tespedést, bénulást le kellett jáznunk magunkról. A gazdasági moratorium bilincsei már régen lehullottak, ipar és kereskedelem lélekzik és él. Szellem téren is sok történt már ebben az irányban. Egyesületünk is daczára annak, hogy tagjainak jó része kint van a frontokon lassanként éledezett. Elérkezett azonban az idő, hogy most már intenzivebben lássunk hozzá a munkához.

Tudományos életrendünknek eszközei a havi és évi gyűlések. Ezeket ismét rendszeresen meg kell tartanunk. Nincs ennek most már semmi akadálya sem: hiszen mi itthonmaradottak egyrészt folytatjuk régi gyakorlatunkat, másrészt hadi sebészeti munkákat végzünk, tehát látunk, hallunk tapasztalunk. A kartársak a fronton vagy a frontmögötti egészségügyi intézményekben szak- és általános orvosi dolgokkal foglalkoznak, mindezekről most már élősszóval vagy Írásban beszámolhatnak. Már gyűjtenünk kell a háború szolgáltatta anyag tudományos adatait és tapasztalatait, hogy azok el ne vesszenek. Szóval csak akarat és nekilendülés kell és ismét a régi kerékvágásba kerülünk.

Tudományos tevékenységünknek további és nem kevésbé fontos szerve szakfolyóiratunk. Én még a havi gyűléseknél is fontosabb eszköznek tartom, mert ezeken a helybeli tagok is mindig csak korlátolt számban lehetnek jelen, a vidékiek egyáltalán csak kivételesen; a folyóirat ellenben — ha pontosan jelenik meg — rendszeresen és mindenkinek házába viszi szellemi életünk termékeit. Nagyon jól ismerem azokat a nehézségeket, melyekkel folyóiratunknak küzdenie kellett a háború alatt, de bizonyos energia latbavetésével ezeket is le kell tudnunk küzdeni. E tekintetben két útat látok: minthogy eddigi jeles szerkesztőnk, Körmöczi kartársunk, polgári elfoglaltságán túl, sok időt lekötő katonai szolgálattal is meg van terhelve, nagyon is érthető, hogy fizikailag és szel-