Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-01-01 / 1. szám

56

állapotok rendszerint a legtöbbször akkor támadnak, ha az állkapocs törése kellő időben szakkezelésre nem jutott.

Olyankor, a mikor a sérültnek heteken, hónapokon át esetleg csupán külső lágyrész sérülései részesültek kezelésben és az állcsonttörésre figyelemmel nem voltak; vagy olyankor, mikor kényszerítő körülmények nélkül a tört állkapocs kisebb-nagyobb darabjait, mint sequestereket eltávolították és még ezután sem gondoskodtak a tört darabok kellő nyugalomba helyezéséről, rögzítéséről. így támadnak az esetek túlnyomó többségében állizületek, kisebb-nagyobb maradó defectusok, vagy így csontosodnak össze rossz helyzetben a törési végek. Ezen állapotok javítása, gyógyítása már csakis sebészi.

Ilyen esetekben csonttransplantatiós műtétek nyújtják egyedül a definitiv gyógyulás lehetőségét. Bár voltak eseteink, melyekben nagyobb ilyen defectusok daczára is az állkapocs functiója kielégítő és habár definitive az ilyen beteget gyógyuljak nem tekinthetjük, gyakorlatilag mégis az állapotot kielégítőnek mondhatjuk.