Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-01-01 / 1. szám

57

LAPSZEMLE.

„Egy cariosus fog által okozott pyaemia halálos kimenettel“ czímmel czikket közöl egy német tábori kórházból Eduard Schalit dr. segédorvos a „Zahnärztliche Rundschau“-ban.

Egy 22 éves Landwehr-gyalogosról van szó, ki a frontról a tábori kórházba járt, a jobb alsó állkapocsban heves fájdalmakról panaszkodott. Általános bágyadtság, rósz közérzet, láz és időközönként fellépő rázóhideg is jelentkezett nála. A rögtön megejtett vizsgálatnál található volt egy tömör tapintató, nem fluctuáló, de nagyon fájdalmas és kiterjedt daganat, mely az állkapocs alsó részén túl a nyakig terjedt. A bőr fölötte feszült, erősen piros, forró és fényes. Egy súlyos beteg kinézését keltette, a pulsus kicsiny és gyors, hőmérséke valamivel 39°-on felül emelkedett. A rágó izomzat beszürődése által oly nagyfokú állkapocszár támadt, hogy a majdnem teljesen zárt fogsoron keresztül csak egy igen vékony eszközt lehetett bevezetni. Csupán egy Heistertágító segítségével lehetett valamelyest a beteg góczot megközelíteni. A heves fájdalmak enyhítésére a beteg morphiuminjectiót kapott, mire kissé megnyugodott és igy az objective-vizsgálat könnyebben volt keresztülvihető. A szájfenéken semmi különös pathologikus változás, a fogazat meglehetős jó karban, csak a második (ez esetben utolsó) jobb alsó molaris mélyen cariosus, nyomásra nagy fokban érzékeny és a beteg is ezen fogat jelölte bajának okozójául.

Tekintettel a beteg fenyegető állapotára, azonnali beavatkozás vált szükségessé. A fennállott állkapocszár miatt