Fogorvosi szemle, 1917 (10. évfolyam, 1-4. szám)

1917-01-01 / 1. szám

21

Az orr, fül és az arcz nagyobb hiányainak prothesissel való pótlásáról.

Irta: Salamon Henrik dr., egyetemi magántanár.*

Méltóztattak hallani (Szabó tanár úr iménti előadásán) és a mi még többet ér: látni is, hogy az állcsont-sérülések mennyi és milyen — sokszor elég súlyos — következménynyel járnak. Továbbá azt is, hogy milyen úton-módon iparkodunk segíteni ezen sebesülteken részint sebészileg, részint prothesisekkel.

Sajnos, arczot érő lövéseknél a lövedék romboló hatása sok esetben túlterjed a» állcsontokon és letépi az arcz egyéb díszeit: az orrot, szemet, fület stb.

És ekkor előttünk áll a sebesültek, illetőleg a rokkantak egy sajátságos csoportja, melyben a sebesülés folytán nemcsak a testi épség szenvedett, hanem még valami más is, a mi szintén nem utolsó érték a létért való küzdelemben: a külső megjelenésnek esztétikai formája, az, a mit rövidesen reprezentáló képességnek mondunk.

Már pedig reprezentálni nemcsak a nagyköveteknek és követségi attaséknak kell. Szüksége van erre mindenkinek bizonyos fokig a maga hatáskörében, legyen az bár a legutolsó munkásember vagy napszámos. Ha igaz, hogy jaj a legyőzöttnek, akkor ezt úgy is érthetjük, hogy jaj annak, a ki reprezentálni nem tud, mert az biztosan a társadalom legyőzöttje lesz. Ne hagyjuk számításon kívül a rokkantak ellátásánál az emberi gyöngeségeket. Most még élénk a részvét minden sebesült iránt, de idő múltával ez az érzés természetszerűleg eltompul és gyengül és sajnos, eljövend az idő, mikor ezekben az emberekben már nem a hazáért és értünk vérzett és szenvedett katonát fogjuk látni, hanem csupán a testi nyomorékot, a ki csökkent munkabírásán kívül azért is fog alulmaradni a versenyben, mert veszített reprezentáló képességéből.

* Előadta az orvosi továbbképzés bizottsága által rendezett tanfolyam során.