Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
44 tén a beágyazóanyagban formált tölcsérben olvasztjuk és ha a fém cseppfolyós, akkor a hengert parittyamódra körben' lendítjük, a mikor a centrifugális erő a fémet a formába hajtja. Vannak, a kik e célra biciklikerekeket is használnak. Tökéletesebbek azonban azok az eszközök, a melyeken a henger vízszintes síkban forog. Ilyenek a Jameson-ié\e készülék és a „Roíax“. Mindkét készülék alapgondolata ugyanaz. A Jameson-ié\e készülék lényege függőleges tengely körüf forgó két kar, a melyek egyikéhez az ürformát tartalmazóhenger, másikához pedig megfelelő ellensúlyt rögzítünk. A fémet a henger előtt elhelyezett samott-tégelyben olvasztjuk, a honnan a karok forgásával a megolvasztott fém az ürformába sodródik. A karokat a tengelyre ható rugó forgatja, mely a dob oldalán závárral indítható és állítható meg. Hogy az olvasztott fém a karok elindítására ne repüljön ki a tégelyből, a karok Ízületben derékszögben vannak hajlítva és csak a forgás alatt egyenesednek ki. Ez az elrendezés a „Rotax“-orc hiányzik, azért e készüléken az olvasztótégely sokkal mélyebb. A „Rotax“-on a karokat úgy forgatjuk, hogy függőleges tengelyre csavart szalagot húzunk meg. Ha ezt a készüléket használjuk, akkor a viaszmintát a beágyazás előtt közvetlenül a kúp hegyére erősítjük, úgy, hogy a viaszmintát meleg, vékony dróttal veszszük ki a kavitásból. A drótot a fémkúp hegyén levő nyíláson átdugjuk addig, a míg a viaszminta a kúp hegyén nyugszik és a drótot a kúp alapján levő nyujtványok egyikére csavarjuk. Minthogy e készülékeken a fémet nem az öntőcsatorna nyílása fölött, hanem külön tégelyben olvasztjuk meg, ezért az öntőcsatorna tágabb lehet. A viaszmintát éppen úgy ágyazzuk be, mint a Solbrig-féle eljáráshoz, azzal a különbséggel, hogy itt a beágyazóanyaggal bekent viaszmintát a fenékkel bíró, a beágyazóanyaggal megtöltött hengerbe sülyesztjük. A viasz kiégetése után a hengert a megfelelő karhoz rögzítjük, a rugót felhúzzuk és a závárral rögzítjük, a karokat derékszögben hajlítjuk és a hengert úgy helyezzük el, hogy az a dobba beépített Bunsen-égő fölé kerüljön, a hol a henger az elindítás pillanatáig legyen tartható. Minél kisebb a betét, annál több és erősebb forgásra
