Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)

1914-03-01 / 1. szám

45

van szükségünk a fém behajtására. Nagy betétek öntésére a rugót nem szabad erősen felhúznunk (legfeljebb tíz-tizenkét forgással), mert a túlerősen betóduló nagy fémmennyiség a forma finomabb részeit szétroncsolhatja.

A harmadik csoport készülékeit nálunk kevesen használják. Legegyszerűbb formája a közönséges, hosszabb szárú agyagpipa. A kavitásból eltávolított minta külső felületére két vékony viaszrudat erősítünk. A pipa alapját azbesztvattával béleljük és ebbe állítjuk az*egyik viaszrúd végét, míg a másik rúd végét a pipa nyílásának közepére teszszük. Az egész pipát kitöltjük beágyazóanyaggal és annak megkeményedése után tölcsért vágunk belé. A viaszt kiégetjük, a tölcsérbe helyezett fémet forrasztópisztolylyal megolvasztjuk és azt egyszerűen a formába szippantjuk. Ezen az elven alapulnak összetettebb szerkezetű készülékek is, melyeken szivattyú végzi a levegő ritkítását a formában.

A kész betét felületét reszelőkkel, csiszolókövekké 1 papirkorongokkal, majd arra alkalmas és már az aranytömések fejezetében leírt eszközökkel teljesen simára dolgozzuk, vigyázva mindig a szélekre. A betét most a kavitásba próbálható. Ha eljárásunk minden részletében gondos volt, akkor betétünk könnyen csúszik a helyére és sem az artikuláción, sem az érintkező pontokon mi javítás sem lesz. De megesik néha, hogy a betétet nem tudjuk helyére tenni, különösen nagyobb approximális kavitásokba(isztmusz- vagy nyeregszerű betétek) a betétünk nagyobb és egyik-másik helyen ütközik a falakhoz. Ennek oka különösen nagyobb betéteken az, hogy az oldalfalak a betét nagyságához képest esetleg gyengék és az ezen oldalfalakat utánzó beágyazóanyag e helyeken az öntéskor a nyomásnak enged. De szerepel itt részben az arany térfogatváltozása is (Smreker szerint az arany olvadáspontjáról [kb. 1000°-ról] lehűtve, annak minden cm.-e 0’14mm.-rel lesz rövidebb). Ilyen esetekben természetesen a betétünkön a megfelelő helyeket, a hol a betét ütközik, le kell csiszolnunk. Ha a betét nem zár tökéletesen, akkor annak széleit, különösen ha színaranyból készítettük, kézi vagy géppel hajlott sima tömőkkel, esetleg kalapácscsal a kavitás széleihez