Fogorvosi Szemle, 1914 (7. évfolyam, 1. szám)
1914-03-01 / 1. szám
19 c) Az arany- vagy platinafólia-lenyomat az igy nyert mintákon éppen úgy készülhet, e mint azt leírtuk közvetlenül a kavitásról, a szájban készülő mintavételekről. De készülhet úgy is, hogy a többé-kevésbé ellenálló mintákra préseljük az arany- vagy platinafóliát. A fólia préselése kis préseken (Ash, Baciecock) a tehnikában ismeretes eljárásokkal történik. 3. Az arany (v. platina) fólialenyomat beágyazása. Fólialenyomatunk beágyazásához legtöbbször azbesztport használunk: a port vízzel vagy alkohollal sűrű péppé 27. ábra. 28. ábra. keverjük és ilyenkor nyomjuk bele hátlapjával a fólialenyotot. Vigyázzunk arra, hogy lehetőleg kevés beágyazó anyagot használjunk és hogy a pép jól alátámaszsza fóliánknak a kavitás szélén túlmenő peremét (27. és 28. ábra) (természetesen a nélkül, hogy a kavitás széleit mutató éleket elérné vagy fedné). Tökéletesen kiszárítva e beágyazóanyag rögzíti fóliánkat annyira, hogy abban betétünket fölépíthessük. Sokan és sokszor az azbesztpor helyett gipszet használnak, mert állítólag az égetés alatt az azbeszt zsugorodik, a mi persze a fólia elhúzódását okozhatja. A beágyazást rendszerint apró platina- vagy nikkelcsészécskén végezzük és a betét égetése előtt a beágyazóanyagot tökéletesen kiszárítjuk. E kiszárítás lehet lassú, ha megvárjuk, míg szobahőmérséken a beágyazóanyag víz-, vagy alkoholtartalma elpárolog. Siettethetjük az elpárolgást azzal, ha az egészet mérsékelten hevített villamosvagy más kályhába helyezzük. A túlgyors kiszárítástól óvakodjunk, mert a hirtelen fejlődő gőzök repesztik a beágyazóanyagot, sokszor valósággal szétdobják. Ha alkohollal kevertük a beágyazóanyagot, azt egyszerűen lánggal meggyujtva
