Fogorvosi Szemle, 1913 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1913-03-01 / 1. szám
18 cziális „egyesületi“ hiúság is van mind a két félben. Az egyesület elnevezése péld. mindjárt ezen rovatba tartozik. A „stomatologia“ szót régi harczosaink a világért sem akarják az elnevezésből kihagyni, a „fogorvosok“ pedig ezt a capitis deminutiónak tartják. Elnöki és egyéb tisztségek aspiránsai fölös számban vannak. Talán én magam voltam az, a ki mindjárt az elsőperczben kijelentettem, hogy az egység megteremtéséért mindent feláldozunk, sőt mihelyt a teljes solidaritás és a magyar fogorvosi karnak egy táborba való sorakozása létrejött, a köz iránt kifejtett tevékenységünknek eredményét szerencsésen elérve, avval a megnyugtató érzéssel, hogy kötelességünket becsülettel teljesítettük, szívesen állunk félre és adjuk át helyünket azoknak, a kiknek már nem a szervezés nehéz munkájával kell vesződniük, hanem egy meglevő szervezetnek minden erkölcsi és anyagi erejét felhasználva, kötelességük leend harczolni a fogorvosi kar megsértett presztízsének helyreállításáért, a tudományos továbbképzésért és a magyar szakirodalom megerősítéséért. A kezdet nehézségein itt is túl vagyunk már. Szabd József dr. által szétküldött felhívásra, értesülésem szerint 200-nál több válasz érkezett. Jellemző a magyar fogorvosi karra ez az aránylag csekély számú válasz, mikor a kartársaknak háromnegyed része azon fáradtságot sem veszi magának, hogy egy hozzá megküldött levelező-lapon legalább véleményét nyilvánítsa, kötelezettség nélkül, egy ilyen nagyszabású akczió érdekében. Érdekes, én sohasem tudtam megérteni, hogy a kartársak zömét nem érdekli semmi, a mi az ő életpályájukban fontos szerepet játszhat, sőt a legtöbb még saját tudományos szakmájának fejlődésére sem kiváncsi. Láttam kollegákat, kik nem voltak arra kaphatók, hogy a fogorvosi kart vérig sértő miniszteri rendelet ügyében kártyapartiejukat abbahagyva, a másik szobában lévő értekezletre bejöjjenek. Ugyanebben az ügyben folyó akczió költségeihez Magyarország területén kb. 70 kartárs járult csak hozzá, mi pedig, a kik dolgoztunk, igaz, hogy eredménytelenül, legalább magunk fedeztük a költ-
