Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-10-01 / 3. szám
164 LAPSZEMLÉK. A „Dental Record“ szeptember havi számában Dr. med. Shaw „The praemolars: a note on occlusion and mastication“ czímen figyelemreméltó czikket közöl. Ennek első részében corrigálja boncztani ismereteinkben eddig fennállott azon hibát, mely szerint a tankönyvekben is mindenütt kifejezésre jutott leírással egybehangzóan a felső első praemolaris fog belső cuspisa az alsó első és második praemolaris közti árokba, a második felső praemolaris belső cuspisa pedig az alsó második praemolaris és molaris közti árokba izülne. Sok éven át vizsgálta élőben, hullákon és főszmásolatokon a viszonyokat és azon tapasztalatra jutott, hogy a felső praemolarisok lingual cuspisa az ugyanazon nevű alsó praemolaris rágófelületének leghátsó részére vagy háromszögű árkába izük Ennek megfelelőleg a felső praemolaris fogak hossztengelyük körül kissé megfordultnak látszanak az előző leírásokban vázolt helyzetükhöz képest és pedig belső részükkel előre. Ezt különben mutatják a régi tankönyvek ábrái is, melyek a processus alveolaris harántmetszetét érzékítik a horizontalis síkban. Egy másik eddig le nem írt közlése a felső első praemolaris fog küllemére vonatkozik. Ugyanis csak némely szerző említett a fog koronája mesialis felszínén a nyakhoz közel sekély haránt bemélyedést. Ő azonban sok vizsgálat alapján állítja, hogy a felső első praemolaris koronájának nyaki része harántul homorú. Ugyancsak elkerülte a szerzők figyelmét a nevezett fog gyökének egy typikus sajátsága: A tankönyvek szerint a felső első praemolaris fog gyökén elül és hátul sekély hosszanti barázda fut. Dr. Shaw arra figyelmeztet, hogy a mellső barázda mindig igen erős és jóval
