Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-10-01 / 3. szám
151 mártva, vékonyan mindenütt bekenjük a lenyomatat belülről és felül a széleket. Ezt vagy kétszer ismételjük, míg a lenyomat belseje igen vékony sellak-réteggel egyenletesen lesz bevonva. Az előző bevonás után mindig csak akkor szabad ismét besellakozni, ha már az előbbi megszáradt, ezt pedig úgy tudjuk meg, ha a bekent rész az ujjhoz nem ragad, vagy pedig denaturált szesz szaga nincs. Ha evvel megvagyunk, tán-darakkal vonjuk be, szintén ecsettel, a mi fényes felületet kölcsönöz úgy a negativ, mint a positiv modellnek, végül zsírla port viszünk egy harmadik ecsettel mindenüvé a lenyomat belsejébe s a fölösleget elfujjuk vagy fujtatóval fujtatjuk el. A minta kiöntése. A mintakiöntéshez lassabban megkeményedő gipszet használunk s azt is úgy mint a lenyomatnál csináltuk, nem keverjük, hanem késsel rázzuk s csak sávokat húzunk rajta keresztül, a szélsőbb részéből ecsettel viszünk be mindenüvé egy keveset a lenyomat legeldugottabb s mélyebb vájulataiba, majd aztán az egyik végére öntünk egy kevés hígabb gipszet, a lenyomatat ferdén tartva lassan rázzuk, hogy a gipsz egyik fogmélyedésből a másikba tovább folyjon, majd ha az egész végigment a fogakon, megfordítva a lenyomatat, a belsejéből kirázzuk a gipszet, a mely lazábban áll s csak a foglenyomatok széléhez tapadott marad meg, így aztán ismételjük egynéhányszor a folyatást s a kirázást, a mikor már a kényesebb részek tele lesznek öntve, több és sűrűbb gipszet is önthetünk s ezáltal aztán hólyagnélküli modellt vagyunk képesek kapni. Ha már a kiöntéssel készek vagyunk, akkor az egészet a gipszfelülettel egy sima üveglapra helyezzük. Addig várunk, míg jól megszárad s azután következik a modellnek a lenyomatból való kifejtése. Modellkifejtés. A modellkifejtésnél a lenyomatgipszen hosszantul és harántul bevágásokat teszünk, úgy hogy apró négyszögek támadnak, melyeket pontosan lefejtünk, különösen az elsőnél kell nagy figyelmet fordítani.
