Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-07-01 / 2. szám

101

A szóban forgó ministeri rendeletnek orvosi privilégiumainkat sértő rendelkezései — véleményünk szerint — a következők:

6. §. Azoknak a fogműveseknek (fogtechnikusoknak), a kik e rendelet kelte idején a fogműves (fogtechnikus) ipart igazolvány alapján önállóan gyakorolták, a mennyiben a kifejlődött gyakorlathoz képest a fogászat körébe eső műveleteket is végeztek — méltányosságból — megengedtetik, hogy ezeket a műveleteket folytathassák mindaddig, a míg a fogműves-ipart önállóan űzik, a mennyiben az e szabályrendeletben fölsorolt föltételeknek eleget tesznek, különösen pedig a 7. §-ban kötelezővé tett vizsgálatot sikerrel megáliják.

7. §. Azok a fogművesek (fogtechnikusok), a kik a 6 §-ban említett kivételes engedélyben részesülni kívánnak, a szóbanlevö műveletekben való jártasságukat és ügyességüket az e végből szervezett vizsgáló-bizottságok (8. §) előtt gyakorlatilag igazolni kötelesek.

10. §. A vizsgálat anyaga — tudományos elméletek mellőzésével — a fogászati műveletekben (6. §) való gyakorlati jártasság igazolására terjed ki. A vizsgálat terjedelmét és annak részleteit a belügyminister — a vallás- és közoktatásügyi minister hozzájárulásával — külön rendeletben állapítja meg.

12. §. A vizsgálat sikeressége esetében a vizsgáló-bizottság a jelölt részére Tanúsítványt állít ki [A) minta], a melyet az elnök és a vizsgáló-bizottság tagjai aláírnak.

Az Orsz. Orvos-Szövetség 1911 deczember hó 11.-én a B. M.-hez intézett beadványában a rendeletnek hatályon kívül helyezését kérelmezte.

Újabban az illetékes hatóság, az Orvos-Szövetség főtitkára és a Fogorvos-Testületek megbízottja közölt tárgyalások indultak meg, melyek során mi, fogorvosok azon meggyőződésre jutottunk, hogy a belügyi hatóság által az eredeti rendeletben kilátásba helyezett módosítások alkalmasak arra, hogy az évtizedek óta húzódó kérdést rendezzék, olyképpen, hogy orvosi privilégiumainkon sérelem ne essék.