Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-07-01 / 2. szám

102

E módosítások a kiadandó pótrendeletben a következők lennének:

1. A pótrendelet magyarázná, illetve meghatározná, a 6. §-ban említett műveleteket; és pedig a következőképpen:

„Engedély adassék arra, hogy fogtechnikusok személyhez és helyhez kötötten foglalkozhassanak fogpótlások technikai elkészítésével, a szükséges mintavétellel, a műdarabok szájbaillesztésével és az azzal kapcsolatos fogtechnikai műveletekkel a szájüregnek mindennemű gyógyszeres, orvosi vagy sebészeti előkészítése nélküli

2. A belügyi hatóság hozzájárulna azon vizsgatárgyakhoz, melyeket az Orsz. Orvos-Szövetség főtitkára és a Fogorvos-Testület összeállítottak, illetve melyekben megegyeztek, és a melyeket ide mellékelve van szerencsénk bemutatni.

3. A belügyi hatóság hozzájárul ahhoz, hogy az így vizsgát tett fogművesnek „Tanúsítvány“ ki ne adassék, a mely a közönség szemében kétségenkívül valamelyes képesítő okirat színével bírna, hanem

4. egyszerűen a fogműves iparigazolványára vezetné reá: hogy az illető az eredeti rendelet követelményeinek eleget tett és értesítené az illetékes elsőfokú hatóságot, hogy a területén lakó N. N. fogműves közvetlen érintkezése a közönséggel engedélyeztetett;

5. a pótrendelet egy szakaszban gondoskodnék arról,, hogy az ilyen engedélylyel bíró fogműves kétszeri bírói elmarasztalása esetén a közönséggel való érintkezés jogától, megfosztatik, illetve speciális engedélyét veszti.

Különös hangsúlylyal kívánjuk kiemelni, hogy az eredeti rendelet szerint is mindezen intézkedések átmenetiek és a jövőben fogműveseknek hasonló engedélyek kiadása semmi körülmények között sem lesz lehető.

A fogtechnikus-kérdésnek ilyetén módon való rendezésébe mi fogorvosok bele tudnánk nyugodni, mert azt látjuk, hogy 1. az így módosított rendeletben orvosi jogaink csorbát nem szenvednek; hiszen a módosított 6. § szövege in expressis verbis mondja: a szájüregnek mindennemű gyógyszeres, orvosi vagy sebészi előkészítése nélkül;