Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-03-01 / 1. szám

2

Dr. Rudas Gerő f

A végzet istennői, a Párkák igen mostohán bántak Rudas Gerő dr.-ral; Lachesis igen kis guzsalyt tartott számára, Klethe igen rövidre fonta élete fonalát és Atropos igen hamar elvágta azt. Rudas Gerő dr. túlkorán hagyott itt minket, hirtelen minden búcsúszó nélkül, váratlan eltávozását egyaránt fájlalja és gyászolja orvosi fakultásunk és az egész fogorvosi kar.

Egyetemünknek régi, kipróbált lelkes magántanára volt, a ki nagy lelkesedéssel, odaadó szorgalommal és önfeláldozó buzgalommal tanította az ifjúságot, eleinte a fogfejlődés és szövettanra, későbben (1906 óta) — a midőn magántanári tárgya kiterjesztetett a fogak kór- és gyógytanára is — a conservativ fogászatot adta elő nagy előszeretettel és szép eredménynyel. Fogorvosi karunknak pedig egyik oszlopos tagja és büszkesége volt, mert alapos, széleskörű szakismerete és mély tudása által nemcsak honfitársai, de a külföld legjobb nevű tudósai is meghajtották előtte az elismerés zászlaját. Itthon mindenki nagyrabecsülte, tisztelte és szerette, de Miller, Morgenstern, Ebner stb. is szaktekintélynek tartották és a míg éltek, állandóan leveleztek egymással, de nem is lehetett az másként, mert német nyelven is megjelent dolgozatai az interglobularis űrökről, a fogak és a fogak szövetének hiányos fejlődéséről, tanulmánya a fogak és csontok korhadásáról, a csont- és fogszövetben halál után létrejött némi elváltozásról, a zománczszövet alakelemei, a zománcz-