Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1912-03-01 / 1. szám
3 prismák hiányos elmeszesedése, a zománczoszlopok hiányos képződésének egynéhány alakja, az odonthol szöveti szerkezete stb. mind olyan önálló hosszas és fáradságos búvárkodáson alapuló dolgozatok, melyek részére az elismerés hervadhatatlan pálmáját biztosítják. Életrajzát az alábbiakban foglalhatom össze: Nagy-Tangón (Komárom m.) látott először napvilágot 1856-ban szeptember 9-én, atyja ott tanító volt, a ki azonban feleségével együtt korán halt el és a sors árvaságra hagyott 3 fiút és 1 leányt csakhamar önállóságra és munkára szorította. Középiskoláit Győrött és Pápán végezte jó eredménynyel, utóbbi helyen sajátította el a gyorsirászatot is, még pedig olyan tökéletesen, hogy 1879-ben a „Gyorsírászati Lapok“ felelős szerkesztőjévé lett megválasztva Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, de oklevelét Kolozsvárott szerezte meg 1886-ban. Hallgató korában szorgalmas tanítványa volt Árkövy és Iszlai tanároknak is és szakismereteit e két tanférfinál szerezte meg. Általános orvosi ismereteit gyarapította a bőrgyógyászati és belorvostani klinikumokon is, a hol több ideig gyakornokoskodott, innen assistensi állást vállalt az élet- és szövettani tanszék mellett. Két évi szorgalmas működése alatt különös előszeretettel és bámulatra méltó kitartással különösen a szövettannal foglalkozott igen behatóan. Az 1889/90. tanévet a sebészeti klinikumon töltötte el, a hol e sorok írójának bő alkalma volt nemes szivét, mintaszerű pontosságát és vasszorgalmát megismerni és méltányolni. Jutalmul megkapta 1890-ben a műtői oklevelet. 1884-ben nősült, életpárja hű kísérője és igazi felesége volt, a ki nemes férjének lelkét tudta megbecsülni. Gyermekei nem voltak, de azért voltaképen nevelő apja és fentartója volt kiterjedt családja számos tagjának, kiknek kenyeret adott kezébe és későbben is atyailag gondoskodott róluk. 1886 óta önálló fogászati műtermet nyitott, eleinte szerény kis hónapos szobában, de biztos keze, öntudatos és humanus fellépésével, egybekötve széleskörű ismereteivel, patienturája egyre nőtt, még pedig oly arányokban, hogy
