Fogorvosi Szemle, 1911 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1911-03-01 / 1. szám
35 nagy jelentőségét. Azok a nyilatkozatok, a melyeket dr. Kampis osztálytanácsos a belügyminister nevében tett, egyszerűen megdöbbentőek. Beismeri, hogy a fogtechnikusok állandóan visszaéléseket követnek el, a midőn az idők folyamán fogorvosi functiókat végeznek, de ebben nemcsak a fogtechnikusok hibásak, hanem mi valamennyien, mert a hatóságok ép úgy, mint az orvosok és a közönség is tűrték ezen visszaéléseket. Ezáltal a fogtechnikusok bizonyos mértékben megszerezték volna a jogot orvosi gyakorlat folytatásához és azt már legalább emberbaráti szempontból is figyelembe kellene venni! Ezért szükségessé vált nekik bizonyos engedményeket adni, a melyek őket a hatóságok részéről való minden további zaklatástól megvédjék! Ha az ember ezeket a kijelentéseket egy kormányközegnek a szájából hallja, alig térhet magához a bámulattól és csodálkozástól. Mert igazán alig lehetséges ilyen kevés szóban több valótlanságot, ferdeséget és álkövetkeztetést egymásra halmozni, mint itt történt. Egy bevallott visszaélésből „szerzett jogot“ kovácsolni, tisztán azért, mivel azt éveken át űzte valaki, az egy olyan kísérlet, a melyre legkevésbé egy kormányközegnek volna szabad vállalkoznia! De még mulattatóbb dolog az, hogy ezen „visszaélés" hatósági engedéllyel joggá avattassák, azon czélból, hogy a fogtechnikusoknak visszaélései hatóságilag ne lehessenek üldözhetők, holott a hatóságoknak, a melyek tulajdonképpen kormányközegek, kötelessége a visszaéléseket kikutatni és megfenyíteni ! Hogy ilyen büntetések a fogtechnikusokkal szemben igen gyakran történtek, azt tudta tehát az osztálytanácsos űr is és mégis kevéssel azelőtt azt állította, hogy a hatóságok tűrték a fogtechnikusok visszaéléseit és azáltal azoknak bűnrészeseivé váltak. Ha a fogorvosoknak ügye ilyen hivatalnok kezében van, a ki ilyen confusus érvelésre képes, igazán nem lehetünk nagy reménységgel eltelve a szőnyegen lévő vitás kérdéseknek kedvező elintézését illetőleg. Mert hiába mutatunk mi rá a mi becsületes és megfeszített munka útján szerzett jogainkra, a mi qualificatiónkra,
