Fogorvosi Szemle, 1910 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1910-06-01 / 2. szám
67 táplált, 29 éves nőbeteg, súlyos beteg küllemét mutatja. Az arcz és látható nyákhártyák halványak, arcz beesett, szemek bágyadtak, a baloldali szempillák 5—10 másodperczenként a szemhártyák csukódása nélkül idegesen rángatóznak. A bal arczfélen a sulcus naso-labialis elsimult, a járomcsont fölött a pofa egy kissé duzzadtnak látszik és kissé élénkebb szinü, mint a túloldali. A beteg a bal fülén két hét óta állítólag nehezebben hall. A felső baloldali kis metsző elszínesedett, kissé mobilis. A korona palatinalis felszínén czeinent-tömés látható. Az alveolus labialis oldalán a gyökér csúcsának megfelelő magasságban, de 3—4 mm.-nyíre laterálisán sipoly-nyílás, a mely a sondát hátrafelé a fossa caninába, csupasz és érdes csontra vezeti. A felső baloldali második praemolaris és alsó molaris nagy kiterjedésű centro-peripherialis (approximalis) amalgam-töméseket viselnek. A praemolaris a fogra tengely irányában alkalmazott nyomásra érzékeny. A két tömött fog fölött a foghús normális consistentiájú, de élénk vörös és az állcsontok megfelelő része nemcsak nyomásra, de a legkisebb érintésre is erősen fájdalmas. A baloldali felső bölcseség-fog inog, de nem érzékeny. A baloldali orrlyukon keresztül speculummal vizsgálva, látom, hogy a középső kagyló igen erősen duzzadt, a Hyghmor-üreg nasalis nyílása nem látható. A beteg a fentemlített és részletezett fájdalmakról panaszkodik. A kis metszőben levő tömés azonnali eltávolítása után a pulpa-canalison át bőségesen ömlik a bűzös geny, melynek megtörténte után a fogon levő nyílásból kiindulólag a sipolyjárat átöblíthető nem volt. A gyanúm azonban állcsonti elhalásra és evvel összefüggésben levő „Hyghmor-barlang-genyesedésre“ határozott volt és e czélból dr. Stein Adolf Röntgenorvossal az egész fejről Röntgen-felvételt készíttettem, még pedig.azonnal. A Röntgen-felvétel, ha nem is egészen határozottan, de mégis kiderítette azt, hogy a baloldali maxilla és a Hyghmor-üreg beteg. A baloldali maxilla detailrajzai a Röntgen-felvételen erősen elmosódottaknak látszanak. A maxilla bal oldalának az incisivusoknak megfelelő része valamivel sötétebbnek látszik.
